<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Család</title>
	<atom:link href="https://xn--llekcsillag-bbb.hu/category/csalad/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu</link>
	<description></description>
	<lastBuildDate>Thu, 12 Jan 2023 11:28:36 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu</language>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	<generator>https://wordpress.org/?v=7.1.5</generator>

<image>
	<url>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/wp-content/uploads/2023/03/cropped-9A09CD8A-CE19-45FB-9790-92209CB6AB47-32x32.png</url>
	<title>Család</title>
	<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu</link>
	<width>32</width>
	<height>32</height>
</image> 
	<item>
		<title>Gyerekek vs szülők</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/gyerekek-vs-szulok/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/gyerekek-vs-szulok/#comments</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 12 Jan 2023 10:26:05 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Család]]></category>
		<category><![CDATA[élet]]></category>
		<category><![CDATA[energetika]]></category>
		<category><![CDATA[gyerekek]]></category>
		<category><![CDATA[gyereknevelés]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2723</guid>

					<description><![CDATA[Még a legszeretetteljesebb családban is előfordul, hogy egy gyermek nem azt kapja a szüleitől, amire természete és lelke szerint szüksége [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="wp-block-paragraph">Még a legszeretetteljesebb családban is előfordul, hogy egy gyermek nem azt kapja a szüleitől, amire természete és lelke szerint szüksége lenne. Ez nem azt jelenti, hogy az a család rossz, vagy a szülők rosszak lennének.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Jelenleg a gyereknevelés kicsit fordított logikával működik. Nem azt nézzük meg, hogy itt van ez a gyerek. Egy egyedi, leszületett lélek, akinek van saját származási helye, egyedi energiarendszere, és ezekből kifolyólag egyedi szükségletei, és én, mint szülő, hogyan tudnám megadni neki azt, amire neki van szüksége, hogy teljes és boldog életet élhessen.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Ez manapság úgy működik, hogy megérkezik a gyerek, a szülők pedig nevelik úgy, ahogy őket nevelték, vagy ha tudatosabbak, akkor úgy, ahogy éppen jónak látják. Kivételesen ritka eset, amikor ezt a gyerek valódi igényeihez igazítják.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Az oktatási rendszerünk erre rátesz egy lapáttal, mert teljesen uniformizál. Semmi köze a valódi tanításhoz vagy oktatáshoz, ahol a cél az, hogy segítsenek a gyermeknek kibontakoztatnia a tehetségét, megtanulni élvezni azt, amiben jó, és bátorítani, hogy fedezze fel önmagát. Ez sokkal fontosabb lenne, mint a másodfokú egyenlet megoldóképlete.</p>



<p class="wp-block-paragraph">És nem arra gondolok, hogy kényeztessük el a gyereket, ennek semmi köze hozzá. Hanem legyünk kíváncsiak rá. Vajon milyen természet? Mit rejt a lelke? Milyenek az energiái? Finom és légies? Mert akkor érdemes úgy is kommunikálni vele. Vagy szeleburdi és bohóc? Akkor a megadott határokon belül engedjük szabadjára, hogy megélje a felszabadult játékot. Álmodozó? Bátorítsuk, hogy rajzolja le vagy írja le ábrándjait. Lehet, hogy nagy író lesz belőle. A lényeg, hogy ne akarjuk erőszakkal megváltoztatni az eredeti természetét. Ne akarjunk “józan érvekkel” hatni rá. Nem fog működni. Senkit sem lehet meggyőzni saját lelke ellen józan érvekkel. Maximum bezárkózik az illető.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Egy gyerek megtanulhat alkalmazkodni. Megtanulhatja átvenni a környezete szokásait és viselkedését. De ez nem azt jelenti, hogy legbelül változott volna. Csak megtanul túlélni. Hogy majd egyszer, felnőtt korában (jó esetben) szembenézhessen valódi önmagával. Mennyivel könnyebb lenne, ha erre nem lenne szüksége…</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/gyerekek-vs-szulok/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>1</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Apa-seb: saját apa-történetem (egy része)</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/apa-seb-sajat-apa-tortenetem-egy-resze/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/apa-seb-sajat-apa-tortenetem-egy-resze/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 12 Jan 2023 10:16:12 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Család]]></category>
		<category><![CDATA[apaseb]]></category>
		<category><![CDATA[lélek]]></category>
		<category><![CDATA[nőiség]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<category><![CDATA[szülők]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2711</guid>

					<description><![CDATA[Érdekes dolog ez az apa-seb. Megmondom őszintén, hosszú éveken át főleg az anyai oldallal dolgoztam, mondván, hogy ott az önbizalom, [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="wp-block-paragraph">Érdekes dolog ez az apa-seb. Megmondom őszintén, hosszú éveken át főleg az anyai oldallal dolgoztam, mondván, hogy ott az önbizalom, a szeretet, az önelfogadás meg minden más fontos dolog, amik által végre olyan életet élhetek, amilyet szerettem volna.</p>



<p class="wp-block-paragraph">És valóban sokat változtam, jobban éreztem magam, kezdtem kibontakozni, ugyanakkor azt vettem észre, hogy ebből semmi, de semmi nem látszódik meg a külső körülményeimben. Ugyanott dolgoztam, és nem éreztem, hogy több erőm lenne kilépni. Ugyanúgy képtelen voltam kiállni azért, hogy megbecsüljenek, ugyanúgy kevesebb fizetést kaptam, mint ugyanilyen munkakörben ezer más ember, és ugyanúgy azt éreztem, hogy bár vannak álmaim, de hogy jó helyen vannak azok, ahol vannak, álmokként.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Egy idő után ez azért eléggé frusztráló, hiszen a végső cél az lett volna, hogy az egész életem jobb legyen.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Jó ideig kerülgettem ezeket a témákat, mint a mondabeli macska a forró kását. Bevallom, sokkal nehezebb volt ezekre ránéznem, mint bármilyen súlyos anyai truamára.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Végül elhatároztam magam, hogy márpedig ennek is utána kell járjak. És ahogy elkezdtem foglalkozni a fenti témákkal, sorban jöttek a felismerések (családállításon, oldásokon, meditációkban): apukám pont ugyanígy gondolkodott. Apukám pont így nem volt megbecsülve a munkahelyén. Apukám pont ugyanígy küszködött a pénzzel. És nem élt a valódi álmai szerint. Általában nem is voltak álmai. Az volt a mottója, a munka nem azért van, hogy szeressük, és a kis pénzért is keményen meg kell dolgozni. Meg is dolgozott mindig. Keményen.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Látjátok, mennyi hitrendszer, szabály és gondolatminta érkezett onnan? És hogy miért vezetett ez oda, hogy jó ideig képtelen voltam lépni az életemben?</p>



<p class="wp-block-paragraph">Nem ragozom, nekiálltam ezeknek a területeknek is…és valahogy elkezdődtek történni velem a dolgok. Új dolgokat tanultam. Felmondtam. (Ez már maga egy csoda volt) Lesz, ami lesz alapon belevágtam egy új életbe. És ahogy ez megtörtént, minden beindult. Elkezdődött egy olyan kaland, amit pár éve még elképzelhetetlennek tartottam. Ez a mai napig tart, és vannak benne kihívások, de ma már tudom: képes vagyok lépni. Képes vagyok megvalósítani, amit szeretnék. És az álmaim nemcsak álmok maradnak.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Ezt kívánom nektek is ezen program kapcsán! Tapasztaljátok meg a saját erőtök nyújtotta szabadságot! Éljetek úgy, ahogy élni szeretnétek! (És hölgyek: arra készüljetek fel, hogy akinek olyan irányú az elakadása, az lehet, hogy ruhatárat fog cserélni…ugyanis ha rendben vannak a férfi energiák, akkor bizony helyére kerülnek a női energiák is… Velem ez éltem során kétszer történt meg. Mindkettő apai vonal oldása után. De a férjem nem panaszkodott.)</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/apa-seb-sajat-apa-tortenetem-egy-resze/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Az én karácsonyi történetem&#8230;</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/az-en-karacsonyi-tortenetem/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/az-en-karacsonyi-tortenetem/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Mon, 20 Dec 2021 13:55:06 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Család]]></category>
		<category><![CDATA[Önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[ajándékozás]]></category>
		<category><![CDATA[család]]></category>
		<category><![CDATA[karácsony]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2089</guid>

					<description><![CDATA[Ez most egy személyesebb hangvételű írás lesz, de remélem, így is, vagy pont emiatt, tetszeni fog nektek. Egyszer volt, hol [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="2089" class="elementor elementor-2089" data-elementor-post-type="post">
						<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-7bad7e4 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="7bad7e4" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-cfbb18f" data-id="cfbb18f" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap elementor-element-populated">
						<div class="elementor-element elementor-element-f3894a8 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="f3894a8" data-element_type="widget" data-e-type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
									<p>Ez most egy személyesebb hangvételű írás lesz, de remélem, így is, vagy pont emiatt, tetszeni fog nektek.</p><p>Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány.</p><p>Akár így is kezdhetném, de a legegyszerűbb, ha bevallom, ez a kislány én voltam. Nagyon szerettem a karácsonyokat. Már akkor is érzékeny voltam a világ rezgéseire, és éreztem, hogy ilyenkor kicsit lelassul minden, kicsit elcsendesedik, és a nagy karácsony előtti vásárlási roham után (ami azért akkor korántsem volt ilyen mértékű, mint napjainkban) mindenki kicsit megpihen.</p><p>Ilyenkor együtt volt a család, mindenki szabadságon volt, nekünk sem kellett oviba/suliba menni, és volt idő olyan dolgokat csinálni, amit igazán szeretek. Úgy éreztem, abban a másfél-két hétben kicsit olyan lesz a világ, mint amilyennek mindig is lennie kellene.</p><p>De a legjobban az ajándékozást szerettem. Imádtam kiválasztani mindenkinek a legmegfelelőbb ajándékot. Fontos szempont volt, hogy tudjam, na ennek tényleg örülni fog, és meg fog lepődni, és azt milyen jó móka lesz nézni! Alig vártam a karácsony estét. Persze azért is, mert én is kíváncsi voltam, milyen ajándékokat kapok, de legalább annyira kíváncsi voltam, hogy ki mit fog szólni az én ajándékomhoz.</p><p>Emlékszem, karácsony előtt elégedett mosollyal rejtegettem az ajándékokat, nehogy valaki meglássa, és megszimatolja, mit kap. Ne gondoljatok nagy dolgokra, kis koromban saját magam készítettem az ajándékokat (talán, mint legtöbbünk). De remek szórakozást volt elkészíteni őket. Folyton elképzeltem, mit fog szólni az, aki kapja.</p><p>Karácsony napján pedig lázasan csomagoltam. Ilyenkor senki nem jöhetett be (legalábbis a szülők, mert tesómmal nagyon sokáig egy nagy szobánk volt).</p><p>A csomagolás része volt az egyik kedvencem. Előre kitaláltam, és mindig igyekeztem valami kis egyedi díszt vagy csavart beletenni. Akkoriban nem volt még net, és kreatív újságokat sem nagyon láttam, így a saját fantáziámra voltam utalva, de meg kell mondjam, az sosem hagyott cserben. Mindig rendkívül elégedett voltam az eredménnyel, amikor rengeteg vagdosás, ragasztás és papírhajtogatás után elkészültem egy-egy ajándékkal. Rettenetesen élveztem az egész folyamatot.</p><p>Aztán úgy öt óra körül tesómmal bevonultunk a szobánkba, hogy várjuk a Jézuskát. Persze előtte gondosan kiraktuk a saját ajándékainkat a fa alá. Már sötét volt, és mi sokszor a sötétben várakoztunk, miközben az étkezőben csak a karácsonyfa világított. Aztán megszólalt egy csengő, és végre kimehettünk. Akkor körbeálltuk a fát, és magnóról meghallgattuk a Mennyből az angyalt. Énekeltünk is, de bevallom, azt nem tenném közkinccsé…maradjunk annyiban, nem jutottunk volna tovább a Megasztár első fordulójából.</p><p>Aztán jött az ajándékbontás, majd a vacsora. És ez így ment minden évben. És minden évben örültem, hogy legalább karácsonykor egy kicsit egy családnak éreztem magunkat. Olyankor lehetett egy kicsit örülni. Aztán teltek az évek, és valahogy az a boldog kislány egyre beljebb vonult. Elkezdtem máshogy látni dolgokat.</p><p>Hogy valójában már a karácsonyfa díszítés közben összeveszett az egész család (amikor nagyobbak voltunk, már mi is részt vettünk a díszítésben). Hogy ezt a merev szertartást akkor is meg kellett tartani, ha épp senkinek nem volt kedve hozzá. És egy idő után már hamisnak tűnt a Mennyből az angyal is… Emlékszem, tizenévesen már legtöbbször sírással végződött az egész hercehurca.</p><p>Még mindig szerettem magát a karácsonyt, mert még mindig lehetett érezni, hogy a világ kicsit lelassul és békésebb lesz körülöttem. De a családi karácsonyt már kevésbé vártam. Igaz, minden évben reménykedtem, hogy majd most…majd most jó lesz. Egy jó darabig még mindig magam csomagoltam az ajándékokat, mindig figyelve, hogy legyen rajta valami kis egyedi, valami különleges. Aztán már a folyamatos veszekedések között ez sem számított. És az a kislány, aki imádta csomagolni őket, végleg visszahúzódott és elbújt.</p><p>Huszonéves voltam, amikor összejöttünk a mostani férjemmel. Elhívtam hozzánk Szentestére, és a szüleimmel is közöltem, hogy lenne még egy vendégünk. Ledöbbentem a választól. Ez egy családi ünnep, ide ne hozzak idegent. Közöltem, hogy semmi probléma, de akkor rám se számítsanak. Délben még otthon ebédeltem (mert rendes gyerek voltam), de akkor először nem otthon töltöttem a Szentestét, hanem Fehérváron, a párommal. Ott, aznap végleg szakítottam a karácsonnyal.</p><p>Továbbra is szeretem az ünnep hangulatát, de megmondom őszintén, nem szeretek fát díszíteni, és már nem csomagolom be az ajándékokat. Sőt, sokszor már nem is meglepetés az ajándék. Pedig szeretném, de nem megy. Az a kislány, aki szeretett ajándékot adni és imádott csomagolni, túl mélyen van, és túl szomorú.</p><p>Már ajándékozni sem igazán szeretek. Úgy érzem, ez csak egy formaság. Hiszen nézd meg, hiába töltöttem annyi időt kicsiként az ajándékokkal, a családunk ugyanúgy utálta egymást, mintha nem tettem volna. Csak egy máz volt az egész. És ez fájt.</p><p>Ma már sok mindent megértettem a családomról, és talán meg is békéltem velük. De most, hogy közeleg az ünnep, hirtelen rám törtek ezek az emlékek. És hirtelen újra láttam azt a kislányt, aki voltam, és aki még szeretett ajándékot csomagolni. És rájöttem, hogy nagyon hiányzik. Úgyhogy ha befejeztem ezt az írást nektek, akkor megyek, és megkeresem őt. Ott van bennem, nagyon mélyen, és sír.</p><p>Szeretettel,</p><p>Marianna</p>								</div>
				</div>
					</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				</div>
		]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/az-en-karacsonyi-tortenetem/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
	</channel>
</rss>
