<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Önszeretet</title>
	<atom:link href="https://xn--llekcsillag-bbb.hu/category/onszeretet/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu</link>
	<description></description>
	<lastBuildDate>Fri, 17 Mar 2023 09:09:43 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu</language>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	<generator>https://wordpress.org/?v=7.1.5</generator>

<image>
	<url>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/wp-content/uploads/2023/03/cropped-9A09CD8A-CE19-45FB-9790-92209CB6AB47-32x32.png</url>
	<title>Önszeretet</title>
	<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu</link>
	<width>32</width>
	<height>32</height>
</image> 
	<item>
		<title>Korlátozó hitrendszerek &#8211; avagy a személyre szabott dobozunk📦</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/korlatozo-hitrendszerek-avagy-a-szemelyre-szabott-dobozunk%f0%9f%93%a6/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/korlatozo-hitrendszerek-avagy-a-szemelyre-szabott-dobozunk%f0%9f%93%a6/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Fri, 17 Mar 2023 09:09:43 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[gondolati minták]]></category>
		<category><![CDATA[Hitrendszerek]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[spiritualitás]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2825</guid>

					<description><![CDATA[Hitrendszerei mindenkinek vannak. Így épül fel az életünk. Az agyunk dobozol, akár akarjuk, akár nem. Ennek van előnye👍, hiszen a [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="wp-block-paragraph"></p>



<p class="wp-block-paragraph">Hitrendszerei mindenkinek vannak. Így épül fel az életünk. Az agyunk dobozol, akár akarjuk, akár nem.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Ennek van előnye<img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/1f44d.png" alt="👍" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" />, hiszen a nem releváns dolgokra nem kell fölösleges energiát pazarolnunk, ám sokszor ugyanezek a rendszerek bezárnak minket a saját falaink közé.<img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/1f44e.png" alt="👎" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" /></p>



<p class="wp-block-paragraph">Mondhatnám érdemes elgondolkoznod, milyen hitrendszerek, gondolati minták szerint éled az életed. Ám az aprócska probléma ezzel, hogy hitrendszereink nagy része teljesen automatikus és a tudattalanból irányít.</p>



<p class="wp-block-paragraph"><img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/2753.png" alt="❓" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" />Akkor mégis hogyan? Nagyon egyszerű: a külvilág továbbra is hű tükröd marad. El akarsz menni a Bahamákra, de sohasem jutsz el? Vajon milyen hitrendszer él benned? Vagy folyton erőszakos férfiak találnak meg? Vajon a férfiakról mit gondolsz? De mondok egy nagyon hétköznapi példát, hogy mennyire mélyen befolyásolnak minket a hitrendszerek.</p>



<p class="wp-block-paragraph"><img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/1f506.png" alt="🔆" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" />Kicsi gyerekkorom óta nem szerettem enni. Mindig nyűg volt, hogy ha le kellett ülni, és magamba erőltetni valamit. Fiatal felnőttként, még a szüleimnél laktam, amikor ez rosszabbodott. Egyszer aztán a nevelő anyám mondott egy mondatot, ami letaglózott. Azt mondta: ”te nem élvezed az ételt.” Megrökönyödtem. Igaza volt, csakhogy addig a pillanatig fel sem merült bennem, hogy az ételt, az evést élvezni is lehet…nálam ez nem szerepelt a szótárban. Nálam az evés és az étel egy szükséges rossz volt ahhoz, hogy életben maradjak. Attól a pillanattól kezdve elkezdtem figyelni magamat, és úgy ültem le enni, hogy mi lenne, ha élvezném? Próbáljuk ki! Nem ragozom, azóta imádom a finom ételeket. De a hitrendszer, amelyet hoztam (most mindegy, honnan, megvan nyilván az eredete), nem is tette lehetővé, hogy korábban erre rájöjjek.</p>



<p class="wp-block-paragraph"><img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/2763.png" alt="❣" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" />Ezek a hitrendszerek (dobozok) annyira mélyen lehetnek, hogy időnként csak akkor tudatosul, mit csinálunk, amikor valaki egy tőlünk teljesen eltérő véleménnyel rámutat.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Úgyhogy itt az ideje, hogy kidobd végre azokat a dobozokat. Itt az ideje szabadnak lenned. Itt az ideje teljességben élned. <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/2764.png" alt="❤" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" /><img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/1f98b.png" alt="🦋" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" /></p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/korlatozo-hitrendszerek-avagy-a-szemelyre-szabott-dobozunk%f0%9f%93%a6/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Boldogság: buborék vagy valóság?</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/boldogsag-buborek-vagy-valosag/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/boldogsag-buborek-vagy-valosag/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 12 Jan 2023 10:25:14 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[boldogság]]></category>
		<category><![CDATA[élet]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[spiritualitás]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2721</guid>

					<description><![CDATA[Valljuk be, mindenki boldog akar lenni. Aki azt mondja, hogy nem, az is, csak már feladta, vagy nem meri bevallani. [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="wp-block-paragraph">Valljuk be, mindenki boldog akar lenni. Aki azt mondja, hogy nem, az is, csak már feladta, vagy nem meri bevallani. Mégis a boldogság hajszolása az egyik legnagyobb illúzió, amibe ember csak léphet. Egész iparágak épülnek erre. Vedd meg ezt, és boldog leszel. Gyere el erre a kezelésre, és boldog leszel. Nézz ki így meg úgy, és boldog leszel. És nyíltan vagy rejtetten, de ez megy mindenhol.</p>



<p class="wp-block-paragraph">És a nagy rohanásban és hajkurászásban elfelejtettünk boldognak lenni. Már azt sem tudjuk, mi az. Fogalmunk sincs, valójában mi tenne boldoggá. Te tudod? Egy utazás? Aha, és amikor hazajöttél, megy tovább a mókuskerék? A sok pénz? Igen, és ha fogalmad sincs, mit élvezel igazán, hányadik napon fáradsz majd bele?</p>



<p class="wp-block-paragraph">Azért nem tudjuk, mi tesz minket boldoggá, mert elfelejtettünk figyelni a saját belső hangunkra. A lelkünk hívó szavára. Annyira elnyomjuk, hogy már azt is elfelejtettük, hogy létezik. Sokszor hallom ezt: fogalmam sincs, mit akarok csinálni. És cél nélkül nagyon nehéz belevágni az önmegvalósításba.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Tudjátok, mit tapasztalok, mi tesz boldoggá? Amikor a szíved szerint élsz. Amikor minden nap, minden percben azt csinálsz, amit tényleg csinálni szeretnél. Akkor szabad vagy és a lelked dalolva kel fel minden nap. Mert nem azt számolgatja, hogy mennyi kötelességnek kell még elegedet tennie, hanem hogy milyen új élmények várnak rá ma. Akkor tényleg minden nap egy csoda lesz.</p>



<p class="wp-block-paragraph">És nem csak a végcél okoz boldogságot ilyenkor. Ha az álmaidért dolgozol, az igazi, valós, belső hívásodért, akkor az út is egy merő élmény. Mondok egy példát a saját életemből.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Amikor úgy döntöttem, hogy felmondok a multinál, ahol dolgoztam, webdesignernek tanultam. Ez egy elfogadható szakma volt számomra, megfelelően reális és mégis közelebb állt hozzám, mint a stratégiai beszerzés. Hát én ilyen nyögvenyelősen tanfolyamot még nem végeztem! Pedig általában gyorsan és egyszerűen tanulok, de a fél éves tanfolyamot több, mint egy év alatt tudtam befejezni. Egyetlen porcikám se kívánta. Ezt a végére beláttam. És akkor ott álltam, hogy rendben, most itt a szabadság, de fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek vele! Hirtelen kinyílt előttem a világ, bármibe foghattam, és én nem tudtam, hogy valójában, igazán mit szeretnék! Micsoda irónia…</p>



<p class="wp-block-paragraph">Végül több körös próbálkozás után (igen, nem biztos, hogy az első lesz az “igazi”, de nem baj, csak keresd tovább, amíg meg nem lesz) elkezdtem azzal foglalkozni, ami valóban a hivatásom. Ez egyrészt az emberek segítése, ugyanakkor azon információk megosztása is, amiket látok és érzékelek. Másrészt a festészet és írás. Ahogy ezek bekerültek “hivatalosan” is az életembe, hirtelen egésznek éreztem magam. Megtaláltam magam.</p>



<p class="wp-block-paragraph">És igen, nem lettem egy pillanat alatt híres festőművész, de dolgozom rajta. És ha itt lesz az ideje, remélem, lesz kiállításom, de addig is örülök, ha mások örülnek a képeimnek. És maga a folyamat, a tudat, hogy én ezen dolgozhatok, örömmel és boldogsággal és végtelen hálával tölt el.</p>



<p class="wp-block-paragraph">E mögött természetesen kemény önismereti munka, könnyek, oldások, rossz napok is vannak. Hogyne, hiszen emberek vagyunk. De ha azt kérdezed, megérte-e, nem gondolkodom a válaszon.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Úgyhogy azt mondom: soha ne add fel, de soha ne kint keresd a választ. A válasz mindig benned van. Ahogy a boldogságod kulcsa is benned van. <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/2764.png" alt="❤" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" /></p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/boldogsag-buborek-vagy-valosag/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Amikor az út könnyű is lehet…</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/amikor-az-ut-konnyu-is-lehet/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/amikor-az-ut-konnyu-is-lehet/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 12 Jan 2023 10:17:37 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[élet]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[spiritualitás]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2713</guid>

					<description><![CDATA[Sokszor olvasok olyan idézeteket, hogy a könnyebbik út sosem a jó, meg ne a könnyebbiket válaszd, hanem azt, ami a [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="wp-block-paragraph">Sokszor olvasok olyan idézeteket, hogy a könnyebbik út sosem a jó, meg ne a könnyebbiket válaszd, hanem azt, ami a tiéd, stb.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Ezek mögött az idézetek mögött az az elképzelés áll, hogy ha valami elsőre nehezebbnek tűnik, de tudod, hogy az lenne a helyes, ne tántorodj el tőle csak azért, mert látszólag könnyebb (ám számodra megalkuvással járó) megoldások is léteznek. Ez nagyon rendben is van, csak egy dologra érdemes figyelned: tudat alatt ne ess át a ló túlsó oldalára.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Attól, hogy valami a te utad, vagy hogy a szívedet követed, még nem kell, hogy nehéz legyen. És nem mindig a könnyű megoldások a rosszak. Valójában ez egyáltalán nem ettől függ. Sőt, ha elkezded a szívedet követni, minden hihetetlen módon leegyszerűsödik, felgyorsul és könnyed lesz. Ha engeded. Na de hogyan is történik ez.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Először is, ami általában nehéznek tűnik, az a megszokottól való eltérés, a változás. Amikor eldöntöd, hogy a saját életed szeretnéd élni, elsőre egy rakás félelem tornyosul eléd. De ezek “csak” félelmek! Ezek csupán azt jelzik, hogy valami benned (nem a külvilágban, nem máshol, benned) még nincs feldolgozva, valami félelmet okoz.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Az útnak ez a része, amikor ránézünk a belső sérüléseinkre, félelmeinkre, mumusainkra, és elkezdjük feloldani, feldolgozni azokat, valóban időnként nehéz lehet. Nem feltétlen, de lehet. A leges legnehezebb talán rájuk nézni. És igen, lehet, hogy ilyenkor szükségünk van segítőkre is, mert egyedül nem megy, és ez teljesen rendben van. Szerencsére nem vagyunk egyedül! Sőt, ahogy szükségünk van valakire, az illető meg fog jelenni az életünkben.</p>



<p class="wp-block-paragraph">&nbsp;Minden rajtad múlik. A valóságodat te teremted. Az univerzum nem érdem szerint osztogatja a jó vagy rossz dolgokat. &nbsp;Az univerzum nem ítélkezik. Valójában te vagy az, aki ítélkezik mások felett, és elsősorban saját magad felett. És itt a nagy titok! Hogy minden azon múlik, te mit hiszel el magadról. Hogy te hogyan bánsz saját magaddal. Hogy te milyen tudat alatti mintákat és hitrendszereket működtetsz! Te megengeded-e, hogy neked jó legyen.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Erre most lehet, hogy sokan rávágják, hogy persze, hogy megengedem! Az a vicc, hogy a legtöbbször ez nem így van. Nem azért, mert tudatosan nem akarnánk. Azért, mert a tudatalatti sokkal erősebb, és nem látható módon működik. Nagyon sokszor észre sem vesszük, hogy mi van bennünk valójában. Erre jó a világ és a többi ember. Ha sosincs elég pénzem, akkor bennem van valami, ami akadályozza a bőség megélését. Talán egy hitrendszer, hogy a mi családunk mindig is szegény volt, mert a szegénység tisztességes. Vagy egy trauma hatása, amikor a dédpapától elvették a földjeit. De nem a világ gonosz és igazságtalan, én hozom létre a saját valóságomat ezek által a programok által.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Nem azért mondják, hogy legyünk hálásak a nehézségekért, mert olyan hüjdejó megélni őket. Azért tudunk hálásak lenni nekik, mert tükörként megmutatják, amit egyébként sosem látnánk meg: hol van elakadásunk. És ha már látjuk, tudunk dolgozni vele! Feloldhatjuk, és felszabadulhatunk! Ezért tud az ember hálás lenni egy-egy nehéz helyzetért vagy akár egy embernek, aki korábban bántotta. Mert ezáltal kapunk lehetőséget egy jobb életre.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Ez komoly szemléletváltást igényel a “szar ez a világ” és “itt nincs igazság” felfogásból a “saját magam teremtem a valóságomat”-ig. Még inkább nehéz eleinte elfogadni, hogy ez kivétel nélkül minden helyzetre igaz. Nekem is volt olyan eset, aminél azt mondtam, kizárt dolog, hogy ezt én hoztam létre. Semmi közöm hozzá. Én nem ilyen vagyok! Na igen, de legbelül volt egy kicsi sérült gyermek, aki ilyen volt. Nem akartam ránézni, mert szégyelltem. De a helyzet megmutatta, hogy ott van, és amíg nincs meggyógyítva, addig rosszul fogom érezni magam bizonyos helyzetekben.</p>



<p class="wp-block-paragraph">A jó hír, hogy a legnagyobb traumákat feldolgozva, kapcsolódva újra a valódi önmagunkhoz az út egyre könnyebb és könnyebb lesz. A leckéket sem muszáj szenvedve megélnünk. Kérhetjük, hogy a tapasztalásaink örömteliek legyenek. Igen, ez is egy tévhit. Nem kell szenvedve tanulni. Sajnos nagyon sokszor egy énrészünk szenvedni akar. Vagy csak ezt tanultuk. Vagy hozzuk karmikusan. Ezer oka lehet, miért a szenvedést választottuk – eddig. De tudd, hogy lehet másként.</p>



<p class="wp-block-paragraph">És milyen, amikor a valódi utunkat járjuk? Hirtelen minden sokkal egyszerűbb lesz. Ha engeded, hogy az élet vezessen, akkor az olyan érzés, mintha ülnél a csónakban, amiről tudod, hogy csakis jó helyekre visz, de nem kell igazából evezned, csak hagyod, hogy vigyen magával, és várod a következő kalandot.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Ilyenkor figyeled a jeleket, hagyod, hogy lehetőségek nyíljanak meg előtted, amiket könnyedén el tudsz fogadni. Ha valamit szeretnél, az előbb-utóbb megjelenik az életedben, és ezt te tudod, ezért nem aggódsz. Azzal foglalkozol, amit szeretsz csinálni, ezért minden nap örömmel kelsz fel, és indulsz neki a világnak. Úgy alakítod az életedet, ahogyan neked jó, ahogyan neked kényelmes, és nem úgy, ahogy magaddal azt más elvárja tőled.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Nyilván mivel a földön vagyunk, nem mondom, hogy minden rózsaszín és cukormázas. Valójában nem erről van szó. Vannak jobb és rosszabb napjaid, feljönnek megoldandó feladatok vagy érzések, néha tévedsz és néha elfáradsz. Mégis valahogy érzed, hogy jó helyen vagy. És hogy az életed pont arra halad, amerre szeretnéd. Van egy alap jó érzés, amely egy bizalom és öröm keveréke. Elégedett vagy saját és az életeddel. Belenézel a tükörbe, és azt gondolod: “Hm, bírom ezt a csajt (vagy pasit). Jó nekünk.”</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/amikor-az-ut-konnyu-is-lehet/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Légy erős! &#8211; Vagy ne?</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/legy-eros-vagy-ne/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/legy-eros-vagy-ne/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 12 Jan 2023 10:14:31 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[élet]]></category>
		<category><![CDATA[ÉLetmód]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2709</guid>

					<description><![CDATA[A másik motiváló jelszó, amit górcső alá veszünk: légy erős! Csak egy picit kell minden nap megtenned! Igen, valóban fontos [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="wp-block-paragraph">A másik motiváló jelszó, amit górcső alá veszünk: légy erős! Csak egy picit kell minden nap megtenned!</p>



<p class="wp-block-paragraph">Igen, valóban fontos az, hogy motiváljuk magunkat és másokat, és igen, ha minden nap egy picit lépsz abba az irányba, amelybe haladni szeretnél, akkor előbb-utóbb elérsz oda. Itt is egy fontos dolog van: legyen az egészben egyensúly, ne érezd kényszernek. Ne érezt, hogy „kell”, mindenáron, mert csak így vagy elég jó.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Én azt látom, hogy az életem akkor halad a legkönnyebben, ha ráhangolódok a saját ritmusomra, a belső hangomra, és arra hallgatva tervezem meg a napomat. Hiába szeretnék facebook bejegyzést írni, mert a nagykönyv szerint legalább heti három bejegyzés kell, hogy sikeres legyek. Ha nincs ahhoz semmi hangulatom, akkor nem fogok nekikezdeni, mert csak nyögve-nyelős lesz, és nem azt adja, amit szeretnék. Úgyhogy sutba vágtam a nagykönyvet. És figyelek inkább saját magamra.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Ha úgy érzem, írok. Ha van írni valóm. Nem azért, mert kell anyag a holnapra, hanem azért, mert van írni valóm. Mert a belső hang megszólal, és nekem jó érzés papírra vetni. Ha úgy érzem, rajzolok. Ha úgy érzem, a honlapot fejlesztem. Ha úgy érzem, meditálok. És igen, ha úgy érzem, nem vagyok erős. Mert gyenge is tudok lenni, elesett és fáradt. El tudok keseredni, és ilyenkor nem szégyellem felhívni a barátaimat, és elpanaszolni nekik. És hagyom, hogy vígasztaljanak, mert jólesik. Még akkor is, ha tudom, hogy holnap már másképp fogom látni a dolgokat.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Légy erős… tudjátok, őszintén szólva nem azt látom, hogy erősnek nehéz ma lenni. Mindenki erején felül erős, és teljesít. Erre tanít a társadalmunk. Sokkal nehezebb néha valakit rávenni arra, hogy engedje meg magának, hogy gyenge legyen. Hogy pihenjen. Hogy ne erőszakolja meg magát még jobban.</p>



<p class="wp-block-paragraph">Tudom, hogy jelenleg általában nem rendelkezhetünk az időnk 100%-val szabadon. Dolgoznunk kell, vásárolnunk kell, a gyereket el kell hozni az óvodából. De a maradék időben, amikor szabadok lehetünk, amit szabadon oszthatunk be, ne féljünk belerakni olyan időt, amikor nincs kötelesség. És ha úgy érezzük, hogy elfogyott az erőnk, akkor ahelyett, hogy nagy sóhajjal még egyet ráhúznánk (mert erősek vagyunk, és meg tudjuk csinálni), inkább mondjuk azt, hogy ma nem megy. Ma megengedem magamnak, hogy gyenge legyek. Ma lemondom a táncórát. Ma nem megyek el vásárolni. Ma pihenek.</p>
]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/legy-eros-vagy-ne/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>A földi élet egy iskola, ahol egyetlen lecke van: a szeretet</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/a-foldi-elet-egy-iskola-ahol-egyetlen-lecke-van-a-szeretet/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/a-foldi-elet-egy-iskola-ahol-egyetlen-lecke-van-a-szeretet/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Tue, 25 Jan 2022 08:30:54 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[elengedés]]></category>
		<category><![CDATA[élet]]></category>
		<category><![CDATA[elfogadás]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2142</guid>

					<description><![CDATA[A földi élet egy iskola, ahol egyetlen lecke van: a szeretet A földi élet egy iskola, ráadásul az univerzum egyik [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="2142" class="elementor elementor-2142" data-elementor-post-type="post">
						<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-9200670 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="9200670" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-b6c6e6e" data-id="b6c6e6e" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap elementor-element-populated">
						<div class="elementor-element elementor-element-7abbd2b elementor-widget elementor-widget-heading" data-id="7abbd2b" data-element_type="widget" data-e-type="widget" data-widget_type="heading.default">
				<div class="elementor-widget-container">
					<h2 class="elementor-heading-title elementor-size-default">A földi élet egy iskola, ahol egyetlen lecke van: a szeretet</h2>				</div>
				</div>
					</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-74363c6 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="74363c6" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-68891a4" data-id="68891a4" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap elementor-element-populated">
						<div class="elementor-element elementor-element-6048dcf elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="6048dcf" data-element_type="widget" data-e-type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
									<p>A földi élet egy iskola, ráadásul az univerzum egyik legnehezebb (ha nem a legnehezebb) iskolája, ahol egyetlen lecke van: a szeretet.</p><p>Amikor reggel azon tűnődtem, ma miről írjak nektek, a fenti gondolat jött. Bevallom, először ódzkodtam tőle, mert ez egy nagyon komplex, bonyolult téma. Ki vagyok én ahhoz, hogy ilyenekről írjak! De aztán úgy döntöttem: megteszem, ami tőlem telik, a többit pedig elengedem. Hiszen erről szól az élet.</p><p>Hadd kezdjem a magyarázatot fordítva. Ha úgy születnénk a Földre, hogy nem hozunk semmilyen terhet, karmát (és ne feledjük, az egyéni karmán kívül van családi, országos és kollektív karma is), és semmilyen megoldandó „csomagot”, akkor megtapasztalhatnánk a Föld minden örömét. Szeretetteljes, örömteli kapcsolataink lennének, a szüleink úgy nevelnének, hogy szívük teljes szeretetét élvezzük, és úgy nőnénk fel, hogy szabadon kibontakoztathatunk minden bennünk lévő tehetséget, és megkapnánk mindent, amire a szívünk vágyik. Anyagi bőség venne körül, és az életet a mély öröm és elégedettség érzésével élnénk. Senki nem bántana, és nekünk sem jutna eszünkbe bántani senkit. A világot egy gyermek boldog csodálatával néznénk, és minden nap örömmel gondolnánk arra, micsoda csoda, hogy itt lehetünk.</p><p>Valahol, legbelül, azt hiszem, mindannyian erre vágyunk. Mert tudjuk, hogy ezért vagyunk itt. Hogy élvezzük ezt a gyönyörű bolygót és minden ajándékát. Hogy a lelkünk megélhesse vágyait és kitárulkozhasson. Hogy alkossunk és szeressünk.</p><p>Igen ám, csakhogy a lelkünk tanulni akar a csomagból, amit hozunk. Megtapasztalni, milyen úgy szeretni, hogy a másik nem szeret viszont (és megtanulni ezt elfogadni, és szeretettel továbblépni). Megtapasztalni, milyen fázni (hogy élvezhessünk a meleget). Megtanulni, milyen vágyódni valami iránt, amit soha el nem érünk (és megtanulni elfogadni, és beengedni azt, ami viszont az ajtónk előtt kopogtat).</p><p>Mielőtt leszületünk, készítünk egy nagyon részletes élettervet. Ebben benne van minden, amit meg akarunk tapasztalni. Minden, amit meg szeretnénk élni. (Ez egy multi-dimenziós terv időnként sok-sok opcióval, szóval ne egy bevásárló listát képzeljetek el.)</p><p>Aztán elindulunk az úton, és rájövünk, hogy ami fentről egyszerűnek vagy legalábbis elérhetőnek tűnt, az itt, a földi világban, az érzelmek világában már nem olyan könnyű. Vagy netán lehetetlen. És akkor a lélek dönt, hogy ezt vagy azt kihagyja. Vagy máshogy éli, vagy olyan nehéz, hogy befejezi. De mindeközben tapasztalja azt, amiért leszületett.</p><p>Nincs elvesztegetett élet. Mindig azt éled, amiért leszülettél: tapasztalsz. Ezért ha minden nap csak annyit teszel, amit éppen tudsz, az tökéletesen elég. Ha semmit sem tudsz, az is elég. Rajtad áll. Fontos, hogy meglásd a motiváció és az önmagad hajszolása közötti különbséget.</p><p>Ha valami nehezen megy, ne menj fejjel a falnak ötvenedjére is. Illetve mehetsz, amíg rá nem jössz, hogy érdemes esetleg megnézni magadban, ez most miért nem sikerül? Mi van bennem, ami akadályozza? Az is lehet, hogy azt a falat meg lehet kerülni… Az is lehet, hogy nem is erre kellett volna jönni…</p><p>Van, aki extra nehéz csomagot hozott, és döntött úgy a lelke, hogy megoldja. Azt mondod, alkoholista, minek él? Nézz mögé: vajon milyen nehézségeket cipel, ami miatt csak így tud túlélni? Volt alkalmam nem egyszer rálátni: sokszor nagyon nehéz családi karmákat rendeznek le így bátor lelkek bevállalva egy nehéz, megvetést és sokszor kirekesztettséget jelentő életet. Ugyanakkor lehetőséget adva családtagjaiknak, hogy megtapasztalják az elfogadást és a feltétlen szeretetet. Lenne más választása? Igen. De ő ezt választotta. Te jobban tudnád? Mi a jobb? Egy ilyen „játékba” minden szereplő beleegyezett.</p><p>Ez egy kicsit „nehéz” írás lett. Nem ilyenre készültem eredetileg. De már elfogadtam, hogy ami jön, az jön. <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/1f60a.png" alt="😊" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" /></p><p>Zárszóként a lényeget szeretném megismételni, amit az elején írtam: nincs elvesztegett élet, nincs elvesztegetett nap. A földi élet egy iskola, az univerzum egyik legnehezebb (ha nem a legnehezebb) iskolája, ahol egyetlen lecke van: a szeretet.</p>								</div>
				</div>
					</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				</div>
		]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/a-foldi-elet-egy-iskola-ahol-egyetlen-lecke-van-a-szeretet/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Megbocsátásról egyszerűen</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/megbocsatasrol-egyszeruen-2/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/megbocsatasrol-egyszeruen-2/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Fri, 21 Jan 2022 07:26:44 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[belső béke]]></category>
		<category><![CDATA[elengedés]]></category>
		<category><![CDATA[érzelmi béke]]></category>
		<category><![CDATA[hála]]></category>
		<category><![CDATA[megbocsátás]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2136</guid>

					<description><![CDATA[Megbocsátásról egyszerűen Nagyon régóta készülök írni a megbocsátásról, mert annyira fontos témakör, ha valaki szeretne az önismeret útjára lépni. Olyan [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="2136" class="elementor elementor-2136" data-elementor-post-type="post">
						<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-a16e24b elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="a16e24b" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-6a4e889" data-id="6a4e889" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap elementor-element-populated">
						<div class="elementor-element elementor-element-83e6749 elementor-widget elementor-widget-heading" data-id="83e6749" data-element_type="widget" data-e-type="widget" data-widget_type="heading.default">
				<div class="elementor-widget-container">
					<h2 class="elementor-heading-title elementor-size-default">Megbocsátásról egyszerűen</h2>				</div>
				</div>
					</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-2a47693 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="2a47693" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-052a123" data-id="052a123" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap elementor-element-populated">
						<div class="elementor-element elementor-element-2546b21 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="2546b21" data-element_type="widget" data-e-type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
									<p>Nagyon régóta készülök írni a megbocsátásról, mert annyira fontos témakör, ha valaki szeretne az önismeret útjára lépni. Olyan sok írás foglalkozik ezzel, ezer meg ezer kézikönyv, gyakorlat, meditáció és minden más elérhető. Ezek egy jelentős részét, azt hiszem, olvastam és próbáltam, és most szeretném megosztani a személyes tapasztalataimat a megbocsátás útvesztőiről.</p><p>De kezdjük az elején. (Ha rutinos megbocsátó vagy, ugord át ezt a bekezdést…) Miért fontos megbocsátani? Miért tegyek szívességet ezzel a másiknak? Miért lesz nekem attól jobb, hogy már nem haragszom? Most fogadjam el, hogy ezt tette velem? Röviden a válasz: igen. Valójában azon, ami történt, semmi nem változtat már, mert megtörtént. Haragudhatsz a világ végezetéig, akkor is megtörtént. És van egy rossz hírem: ez egyedül téged bánt. Vagyis te cipeled a terhét.</p><p>A harag teher? Dehogyis! De, az. Valójában nem tűnik annak, mert nem érezzük, de a harag mögött mindig egy eltemetett (és elszenvedett) fájdalom, veszteség vagy félelem áll. És hatalmas energiába kerül ezeket az érzelmeket kordában tartani, és folyton elnyomni. Igen, nagy energiáidat köti le, olyan energiákat, amiket annyi másra használhatnál! Arról nem is beszélve, hogy aki haragszik, az nem tud nyitni a felszabadult vidámság felé sem, hiszen haragszik… és elégedett, nyugodt és boldog is csak átmenetileg lesz, hiszen haragszik…és ahogy lecsendesedünk, ahogy jól érezzük magunkat, az elfojtott érzelmek azonnal helyet követelnek maguknak.</p><p>Nekem annyi ilyen elfojtott érzelmet, bánatot, félelmet, sebet sikerült összegyűjtenem, hogy nem volt egyszerű vagy gyors dolog lehámozni őket, de megérte. (Nem mondom, hogy végeztem, de nagyon, nagyon sokat elengedtem.) Valójában annyira mélyen el voltak temetve, hogy sokáig nem is éreztem, hogy nekem dolgom lenne velük. Azt hittem, ez így természetes, hogy mindenki így él. Egészen addig, amíg egy nap a háziorvos számára már kezelhetetlen tünetekkel kórházban nem találtam magam 26 évesen… Akkor sajnos muszáj volt választanom, hogy vagy elkezdem feltárni lelkem rejtett zugait, vagy élek valami fél-életet nyugtatókon. Azért szerencsére a legtöbb embernél nem ilyen vészes a helyzet, és nem is javaslom, hogy megvárd, amíg az élet ilyen drasztikus lépésre szánja el magát, hogy felébresszen. (Halkan jegyzem meg, szerencsésnek gondolom magam, mert nem volt semmi komoly fizikai bajom a pszichés tüneteken kívül, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok. Ahogy Louis Hay írta az Éld az életed c. könyvében, sokkal nehezebb a lelki dolgokkal foglalkozni, ha közben egy betegség okozta pánikkal is meg kell küzdened.)</p><p>Amikor először kezdtem el a témával foglalkozni, azt gondoltam, ha megértem a másik motivációját, ha meglátom, hogy így nevelték, neki se volt jobb, nem tudta másképp stb., és fejben a helyére tudom tenni a dolgot, akkor meg tudok bocsátani. Rengeteg megbocsátás meditációt csináltam végig, ahol mindenféle vizualizációval elengedtem az illető személyeket, elmondtam az oldó mondatot, néha meg is könnyebbültem, de az az igazság, hogy nem ez hozott számomra igazi áttörést. Valami hiányzott.</p><p>Mondok egy példát. Volt egy lány a gimnáziumban, aki gazdag családból jött, nem voltak túl jó jegyei az iskolában, és duci is volt. Rendszerint kiszemelt magának egy-két embert a csendesebbek közül, és szekálta. Szóban megalázta őket, megjegyzéseket tett, ahol csak lehetett, méghozzá hangosan és nyilvánosan. Én az egyike voltam ezeknek a csendesebb embereknek. Gyűlöltem érte. Ő volt az egyik olyan ember az életemben, akinek nagyon nehezen bocsátottam meg, és nem értettem, hogy miért. Hiszen már elmúlt. Már közöm sincs hozzá. Mégis, ahányszor megláttam a nevét a facebookon vagy eszembe jutott, elöntött a gyűlölet, és nagyon rosszakat kívántam neki. Nem volt jó érzés. Nem ilyennek akartam magam látni.</p><p>De akárhányszor is próbáltam megbocsátani neki mindenféle módszerrel (meditáció, levélírás, megbocsátás munkalap stb.), sose sikerült. Minden egyes alkalommal újra és újra elöntött a düh. Közben más miatt elkezdtem düh-terápiát csinálni. Évek óta kerülgettem a témát, valójában rettegtem, hogy mi jön ki belőlem, de eljött az a pillanat, amikor már nem halogathattam. És ez hozta meg a felvilágosodást a megbocsátással kapcsolatban.</p><p>A lépés, ami nálam kimaradt, és ami nélkül nem tudsz megbocsátani az az, hogy elismerd a saját érzéseidet. Hogy elismerd, neked ott és akkor igenis rossz volt! Bántottak, megaláztak, megszégyenítettek, és ez fájt. Saját magamnak, az akkori énemnek el kellett ismernem, hogy jogosak az érzései. Jogos, hogy nem akar megbocsátani, hiszen bántották. Jogos, hogy haragszik. Jogos, hogy gyűlöli azt a lányt. Az lenne fura, ha nem gyűlölné ezek után. Nagyon nagy katarzis volt előhozni az akkori énemet, és elismerni, hogy jogos, amit érez. Mind elmondtam neki, amit fent olvashattok, és hirtelen hatalmas felszabadulást éreztem. Hiszen soha senki nem ismerte el, hogy engem bántottak, és emiatt jogos, hogy haragszom. Jogos, hogy megbántva érzem magam, és az is jogos, hogy emiatt teljes szívemből gyűlölöm.</p><p>És még egy dolgot megtettem az akkori énemnek. Odaképzeltem az akkori lányt is, aki bántott. És megkértem, hogy nyugodtan mondja el neki is, amit akar. Kiabálhat vele, ha úgy érzi, meg is verheti. Nem részletezem, elmondta neki az összes sérelmét. Nem egyszer, párszor meg kellett ismételnem ezt, mire az akkori énemből minden felhalmozódott sérelem kitisztult. Sokáig cipelte. Sokáig cipeltem.</p><p>Miután ez megtörtént, rájöttem, hogy sajnálom az akkori énemet. Mit kellett kiállnia! Megmondtam neki, hogy sajnálom, ami történt, és hogy bocsásson meg, hogy eddig nem láttam őt, és a fájdalmát. Már meg tudtam ölelni és megszeretgetni. Lassan megnyugodott. Én pedig hatalmas szeretetet éreztem. És ahogy ő megnyugodott, már valóban oda tudtam fordulni ahhoz a lányhoz, és megmondani neki, hogy megbocsátottam neki. Sőt, bocsánatot is tudtam kérni azért, amit én követtem el ellene. És megnyugodtam. El tudtam végre őt engedni. Ő lehet, hogy nem is emlékszik rám, vagy nem így emlékszik az egészre, nem tudom. Lehet, hogy észre sem vette, mit tesz, de ez nem is az én dolgom. Az enyém csak annyi volt, hogy én békében lehessek, és én ne szenvedjek tovább attól, amit tett. Nagyon nagy terhet tettem le vele. Megkönnyebbültem.</p><p>Azt kell mondjam, hogy ha valaki olyannak szeretnénk megbocsátani, aki közel áll hozzánk, és akit nagyon szeretünk (igen, most a szüleinkre gondolok <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/1f60a.png" alt="😊" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" />), az esetleg még nehezebb. Lehet, hogy sok gyerekkori ént kell előhívnunk és megvígasztalnunk hozzá. Sokszor a szüleink felé még bűntudatot is érzünk, hiszen a szüleinket szeretnünk kell! Tőlük függünk gyermekként! Hát hogy is haragudhatnánk rájuk??? Ezért a gyermek mindig elsősorban magát hibáztatja mindenért. Biztos ő volt rossz, vele nincs rendben valami, ezért ilyenek vele a szülei. Hiszen a gyerek feltétel nélkül szeret. Ebben az esetben nagyon fontos a gyermeki ént szeretni és megértetni vele, hogy nem ő a hibás. Hogy apu és anyu nem miatta tették ezt. És hogy ő úgy jó, ahogy van. És ha mérges, ő is kiadhatja magából. Igen, lehet apuval és anyuval is kiabálni. Hisztizni. Meditációban ez könnyedén megvalósítható.</p><p>És hogy milyen módszerek vannak, amivel a fent leírt valódi megbocsátást el tudod érni? Szerencsére számtalan létezik, úgyhogy a teljesség igénye nélkül: belső gyermek meditáció, családállítás (ez nagyon jó, ha nem mersz egyedül szembenézni vele, vagy nehezen jön fel belőled az érzelem), düh-terápia, érintés terápia. Ez utóbbi akár a csecsemő kori, vagy nagyon eltemetett érzelmes esetében is felszabadító lehet. Bár nekem a csecsemőkori „emlékek” is feljöttek mélyebb meditációban.</p><p>Remélem, ezzel az írással tudtam segíteni, hogy közelebb kerülj a megbocsátáshoz, és kapj egy másik nézőpontot vele kapcsolatban.  Ha össze akarnám foglalni a megbocsátás lépéseit, akkor talán ezek lennének:</p><ul><li>Felismerni, hogy kinek szeretnénk megbocsátani.</li><li>Kapcsolatba lépni az akkor énünkkel, és elismerni a fájdalmát, a harag és düh jogosságát, együtt érezni vele.</li><li>Valamilyen biztonságos módon kiengedni az elfojtott érzelmeket. (Például meditációban, párnacsapkodás, boksz-zsák ütlegelés formájában, düh-terápia alatt, családálllításon, de kiabálhatsz az autóban is, vagy üvölthetsz párnába.)</li><li>Elmondani az adott embernek, hogy megbocsátottunk neki (nem kell feltétlen személyesen, ez is történhet meditációban, levélben, amit nem adsz fel, családállításon vagy bármilyen más módon, amit jónak látsz). Fontosnak tartom, hogy te is kérj bocsánatot. Nem tudhatod, te nem tettél-e valamit, ami neki fájt. És még valami: bocsáss meg magadnak is. Így lesztek mindketten szabadok.</li></ul><p> </p><p>Fontos utóirat: a fentiek mind saját tapasztalataim. A cél, hogy biztonságosan, más és saját magunk bántása nélkül tudjuk ezt a sokszor nem könnyű folyamatot végigcsinálni. Ezért, ha úgy érzed, mindig kérj segítséget. Rengeteg segítő, módszer elérhető, nem kell egyedül lenned ebben.</p><p>Szeretettel:</p><p>Marianna</p>								</div>
				</div>
					</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				</div>
		]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/megbocsatasrol-egyszeruen-2/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Hála &#8211; hogyan is működik?</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/hala-hogy-is-mukodik/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/hala-hogy-is-mukodik/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 06 Jan 2022 15:28:56 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[Spiritualitás]]></category>
		<category><![CDATA[energia]]></category>
		<category><![CDATA[hála]]></category>
		<category><![CDATA[önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[spiritualitás]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<category><![CDATA[teremtés]]></category>
		<category><![CDATA[univerzum]]></category>
		<category><![CDATA[vonzás törvénye]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2106</guid>

					<description><![CDATA[Hála &#8211; hogyan is működik? A hála, erről már ti is biztos sokat hallottatok, az egyik legmagasabb rezgésű érzés, és [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="2106" class="elementor elementor-2106" data-elementor-post-type="post">
						<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-ecf982a elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="ecf982a" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-8a51f56" data-id="8a51f56" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap elementor-element-populated">
						<div class="elementor-element elementor-element-686a1d7 elementor-widget elementor-widget-heading" data-id="686a1d7" data-element_type="widget" data-e-type="widget" data-widget_type="heading.default">
				<div class="elementor-widget-container">
					<h2 class="elementor-heading-title elementor-size-default">Hála - hogyan is működik?</h2>				</div>
				</div>
					</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-f0b081a elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="f0b081a" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-57fb2eb" data-id="57fb2eb" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap elementor-element-populated">
						<div class="elementor-element elementor-element-6cd0c99 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="6cd0c99" data-element_type="widget" data-e-type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
									<p>A hála, erről már ti is biztos sokat hallottatok, az egyik legmagasabb rezgésű érzés, és mindenfele olvasható, hogy mennyire jó, ha folyamatosan gyakoroljuk. Hálát adhatunk minden reggel és este, írhatunk hála-naplót, vagy hála-listát, ezer variáció van, miként lophatjuk be az életünkbe. Mielőtt azonban nekiesnénk a papírnak, vizsgáljuk meg, mi is az a hála? És miért ez a legmagasabb rezgésű energia? Te tényleg a hálát érzed? Vagy valami mást, amit annak gondolsz?</p><p>Számomra ez a hála kérdés nagyon sokáig misztérium volt. Értettem a logikát, hogy ha valamiért hálás vagyok, és ezt közvetítem az univerzum felé, akkor az még több ilyen szuper dolgot vonz majd be az életembe. Bőszen el is kezdtem listákat írni, még azzal is megpróbálkoztam, hogy hálás legyek a nehéz helyzetekért az életemben (emelt szint).</p><p>Arra ez tökéletesen jó is volt, hogy legalább a fókuszomat átállította a napi problémákról valami kellemesebbre, de sehogy se fért a fejembe: hogy lehet a hála ennyire fontos? És hol van az a magas rezgés, amiről mindenki beszél?</p><p>Megmondom őszintén, amikor írtam a listákat, kb. olyan érzések kavarogtak bennem, mint amikor gyerekként a hittanórákon köszönetet kellett mondani Istennek a napi ételért (hellyel-közzel katolikus nevelést kaptam). Volt benne valami alázat, és valami könyörgés-szerű is, hogy ezt lehetőleg folytassa a jövőben is, és ne hagyjon magamra. Persze felnőttként már azért kicsit más volt a helyzet, de ez a „köszönetet mondok” érzés nem változott a hála-listák írása közben sem.</p><p>Aztán egyszer valahol olvastam, hogy a hála valójában öröm. Na, ez már elkezdett érdekelni. Mert ha le kellett volna írnom a hála érzését, nálam az öröm nem szerepelt volna benne, az biztos. Persze, örültem a jó dolgoknak, na de a hála, az más!</p><p>Nem tudom megmondani, melyik volt az a pillanat, amikor ez mégis összeállt a fejemben. Hogy az, amit én hálának hittem, a neveltetésem eredménye volt, és hogy kevés köze van a valódi hálához, ahogy azt az univerzum és a mesterek értelmezik. És így most már az is világossá vált számomra, hogy miért a hála a legmagasabb rezgés a világon.</p><p>Mert mi a hála? Öröm. Tiszta öröm. A gyermek öröme és kacagása, amikor szalad alatta a szánkó. A boldogság, amikor a szerelmed melletted alszik el, és te úgy fekszel le mellé, hogy milyen jó, hogy élsz. Amikor az első tavaszi napon nagyot szippantasz a levegőbe, és bizsereg benned az a megfoghatatlan érzés, hogy jó itt. Vagy amikor nagyon szeretnél egy piros pulcsit, és karácsonykor az vár a fa alatt.</p><p>Elmondom, mi volt az egyik legerősebb ilyen élményem (azon kívül, hogy kaptam piros pulcsit karácsonyra, és komolyan, mai napig mosolyt csal az arcomra <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/17.0.2/72x72/1f600.png" alt="😀" class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" /> ). Láttam az északi fényt. Sokáig nem is tudtam, hogy ez ilyen fontos számomra. Annyira elérhetetlennek tűnt, hogy meg sem próbáltam tenni érte semmit. Mígnem egy barátnőm felvetette, hogy kinek lenne kedve vele elmenni Finnországba északi fényt nézni. Na akkor beütött! Ilyen örömmel nagyon régen nem készültem semmire! Terveztünk, szerveztük, és már akkor mosolyogtam, ha csak az utazásra gondoltam. És igen, ilyen lett az utazás is. Mintha odafent minden és mindenki összefogott volna azért, hogy kimaxoljuk az élményeket.</p><p>Egyik nap északi fény túrára mentünk busszal. Egy esélyünk volt, mert az utazás további idejére felhős időt jósoltak. És aznap éjjel az elmúlt időszak egyik leggyönyörűbb északi fényét csodálhattunk meg valahol északon, Finnországban. Őszintén, könny szökött a szemembe, és simán bőgni is tudtam volna, miközben csak az zakatolt a fejemben, hogy „köszönöm, köszönöm, köszönöm”. Aznap egy csapat rendkívül boldog ember tért vissza aludni a kis faluba, ahonnan indultunk. Azt gondolom, hogy a hála ez: a végtelen öröm és a boldogság érzése. Ez az az érzés, amit a hétköznapokban is keresnünk kellene.</p><p>Csak igazából azt vettem észre, hogy annyi mindenünk van (és ne értsetek félre, ez jó!), hogy néha elfelejtünk megállni, és egyszerűen értékelni a jó dolgokat az életünkben. Nincs időnk örülni. Regisztráljuk (jobb esetben), hogy jajdejó, aztán rohanunk tovább.</p><p>Ezért azt javaslom, hogy most állj meg egy pillanatra (nem kell becsukni a szemed, ha nem olyan helyen vagy, de akár be is csukhatod), és idézz fel valamit, egy pillanatot, aminek nagyon örültél. És éld át ezt a „köszönöm” érzést, ezt a végtelen örömet, amit okozott. Mert ez a hála. Ez az a magas rezgésű energia, ami még több ilyen csodás élményt fog az életedbe vonzani!</p><p>És írhatsz hála-napló meg hála-listát, csak egy dologra figyelj: nem a lista hossza a lényeg. Az univerzum nem a betűk szám alapján válaszol! Az érzésre figyelj magadban! Érezz át minden sort, minden alkalmat egyesével, ami miatt hálás vagy. Ez az, amivel bevonzod a jó dolgokat. Az érzés, ami a sorok mögött van. Ha nincs kedved írni, akkor elalvás előtt vagy ébredés után csak úgy magadba idézz fel egy dolgot, ami miatt örülsz és hálás vagy. Ennyi, nem is kell több.</p><p>Még valami: annak is örülhetsz, ami még nem valósult meg az életedben, de nagyon szeretnéd. Képzeld el, milyen lesz, amikor megkaptad. Éld bele magad! Add át magad a felszabadult örömnek, amikor a kezedben tartod az új kocsi kulcsát vagy belépsz az új házba, amit szeretnél. Érezz át minden mozzanatot, minden részletet. És köszönd meg teljes szívből, hogy már a tied.</p><p>Legyen szép napotok!</p><p>Szeretettel: Marianna</p>								</div>
				</div>
					</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-d2bed08 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="d2bed08" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-03d0478" data-id="03d0478" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap">
							</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				</div>
		]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/hala-hogy-is-mukodik/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Az én karácsonyi történetem&#8230;</title>
		<link>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/az-en-karacsonyi-tortenetem/</link>
					<comments>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/az-en-karacsonyi-tortenetem/#respond</comments>
		
		<dc:creator><![CDATA[lelekcsillag_adm]]></dc:creator>
		<pubDate>Mon, 20 Dec 2021 13:55:06 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Család]]></category>
		<category><![CDATA[Önismeret]]></category>
		<category><![CDATA[Önszeretet]]></category>
		<category><![CDATA[ajándékozás]]></category>
		<category><![CDATA[család]]></category>
		<category><![CDATA[karácsony]]></category>
		<category><![CDATA[szeretet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://xn--llekcsillag-bbb.hu/?p=2089</guid>

					<description><![CDATA[Ez most egy személyesebb hangvételű írás lesz, de remélem, így is, vagy pont emiatt, tetszeni fog nektek. Egyszer volt, hol [&#8230;]]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[		<div data-elementor-type="wp-post" data-elementor-id="2089" class="elementor elementor-2089" data-elementor-post-type="post">
						<section class="elementor-section elementor-top-section elementor-element elementor-element-7bad7e4 elementor-section-boxed elementor-section-height-default elementor-section-height-default" data-id="7bad7e4" data-element_type="section" data-e-type="section">
						<div class="elementor-container elementor-column-gap-default">
					<div class="elementor-column elementor-col-100 elementor-top-column elementor-element elementor-element-cfbb18f" data-id="cfbb18f" data-element_type="column" data-e-type="column">
			<div class="elementor-widget-wrap elementor-element-populated">
						<div class="elementor-element elementor-element-f3894a8 elementor-widget elementor-widget-text-editor" data-id="f3894a8" data-element_type="widget" data-e-type="widget" data-widget_type="text-editor.default">
				<div class="elementor-widget-container">
									<p>Ez most egy személyesebb hangvételű írás lesz, de remélem, így is, vagy pont emiatt, tetszeni fog nektek.</p><p>Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány.</p><p>Akár így is kezdhetném, de a legegyszerűbb, ha bevallom, ez a kislány én voltam. Nagyon szerettem a karácsonyokat. Már akkor is érzékeny voltam a világ rezgéseire, és éreztem, hogy ilyenkor kicsit lelassul minden, kicsit elcsendesedik, és a nagy karácsony előtti vásárlási roham után (ami azért akkor korántsem volt ilyen mértékű, mint napjainkban) mindenki kicsit megpihen.</p><p>Ilyenkor együtt volt a család, mindenki szabadságon volt, nekünk sem kellett oviba/suliba menni, és volt idő olyan dolgokat csinálni, amit igazán szeretek. Úgy éreztem, abban a másfél-két hétben kicsit olyan lesz a világ, mint amilyennek mindig is lennie kellene.</p><p>De a legjobban az ajándékozást szerettem. Imádtam kiválasztani mindenkinek a legmegfelelőbb ajándékot. Fontos szempont volt, hogy tudjam, na ennek tényleg örülni fog, és meg fog lepődni, és azt milyen jó móka lesz nézni! Alig vártam a karácsony estét. Persze azért is, mert én is kíváncsi voltam, milyen ajándékokat kapok, de legalább annyira kíváncsi voltam, hogy ki mit fog szólni az én ajándékomhoz.</p><p>Emlékszem, karácsony előtt elégedett mosollyal rejtegettem az ajándékokat, nehogy valaki meglássa, és megszimatolja, mit kap. Ne gondoljatok nagy dolgokra, kis koromban saját magam készítettem az ajándékokat (talán, mint legtöbbünk). De remek szórakozást volt elkészíteni őket. Folyton elképzeltem, mit fog szólni az, aki kapja.</p><p>Karácsony napján pedig lázasan csomagoltam. Ilyenkor senki nem jöhetett be (legalábbis a szülők, mert tesómmal nagyon sokáig egy nagy szobánk volt).</p><p>A csomagolás része volt az egyik kedvencem. Előre kitaláltam, és mindig igyekeztem valami kis egyedi díszt vagy csavart beletenni. Akkoriban nem volt még net, és kreatív újságokat sem nagyon láttam, így a saját fantáziámra voltam utalva, de meg kell mondjam, az sosem hagyott cserben. Mindig rendkívül elégedett voltam az eredménnyel, amikor rengeteg vagdosás, ragasztás és papírhajtogatás után elkészültem egy-egy ajándékkal. Rettenetesen élveztem az egész folyamatot.</p><p>Aztán úgy öt óra körül tesómmal bevonultunk a szobánkba, hogy várjuk a Jézuskát. Persze előtte gondosan kiraktuk a saját ajándékainkat a fa alá. Már sötét volt, és mi sokszor a sötétben várakoztunk, miközben az étkezőben csak a karácsonyfa világított. Aztán megszólalt egy csengő, és végre kimehettünk. Akkor körbeálltuk a fát, és magnóról meghallgattuk a Mennyből az angyalt. Énekeltünk is, de bevallom, azt nem tenném közkinccsé…maradjunk annyiban, nem jutottunk volna tovább a Megasztár első fordulójából.</p><p>Aztán jött az ajándékbontás, majd a vacsora. És ez így ment minden évben. És minden évben örültem, hogy legalább karácsonykor egy kicsit egy családnak éreztem magunkat. Olyankor lehetett egy kicsit örülni. Aztán teltek az évek, és valahogy az a boldog kislány egyre beljebb vonult. Elkezdtem máshogy látni dolgokat.</p><p>Hogy valójában már a karácsonyfa díszítés közben összeveszett az egész család (amikor nagyobbak voltunk, már mi is részt vettünk a díszítésben). Hogy ezt a merev szertartást akkor is meg kellett tartani, ha épp senkinek nem volt kedve hozzá. És egy idő után már hamisnak tűnt a Mennyből az angyal is… Emlékszem, tizenévesen már legtöbbször sírással végződött az egész hercehurca.</p><p>Még mindig szerettem magát a karácsonyt, mert még mindig lehetett érezni, hogy a világ kicsit lelassul és békésebb lesz körülöttem. De a családi karácsonyt már kevésbé vártam. Igaz, minden évben reménykedtem, hogy majd most…majd most jó lesz. Egy jó darabig még mindig magam csomagoltam az ajándékokat, mindig figyelve, hogy legyen rajta valami kis egyedi, valami különleges. Aztán már a folyamatos veszekedések között ez sem számított. És az a kislány, aki imádta csomagolni őket, végleg visszahúzódott és elbújt.</p><p>Huszonéves voltam, amikor összejöttünk a mostani férjemmel. Elhívtam hozzánk Szentestére, és a szüleimmel is közöltem, hogy lenne még egy vendégünk. Ledöbbentem a választól. Ez egy családi ünnep, ide ne hozzak idegent. Közöltem, hogy semmi probléma, de akkor rám se számítsanak. Délben még otthon ebédeltem (mert rendes gyerek voltam), de akkor először nem otthon töltöttem a Szentestét, hanem Fehérváron, a párommal. Ott, aznap végleg szakítottam a karácsonnyal.</p><p>Továbbra is szeretem az ünnep hangulatát, de megmondom őszintén, nem szeretek fát díszíteni, és már nem csomagolom be az ajándékokat. Sőt, sokszor már nem is meglepetés az ajándék. Pedig szeretném, de nem megy. Az a kislány, aki szeretett ajándékot adni és imádott csomagolni, túl mélyen van, és túl szomorú.</p><p>Már ajándékozni sem igazán szeretek. Úgy érzem, ez csak egy formaság. Hiszen nézd meg, hiába töltöttem annyi időt kicsiként az ajándékokkal, a családunk ugyanúgy utálta egymást, mintha nem tettem volna. Csak egy máz volt az egész. És ez fájt.</p><p>Ma már sok mindent megértettem a családomról, és talán meg is békéltem velük. De most, hogy közeleg az ünnep, hirtelen rám törtek ezek az emlékek. És hirtelen újra láttam azt a kislányt, aki voltam, és aki még szeretett ajándékot csomagolni. És rájöttem, hogy nagyon hiányzik. Úgyhogy ha befejeztem ezt az írást nektek, akkor megyek, és megkeresem őt. Ott van bennem, nagyon mélyen, és sír.</p><p>Szeretettel,</p><p>Marianna</p>								</div>
				</div>
					</div>
		</div>
					</div>
		</section>
				</div>
		]]></content:encoded>
					
					<wfw:commentRss>https://xn--llekcsillag-bbb.hu/az-en-karacsonyi-tortenetem/feed/</wfw:commentRss>
			<slash:comments>0</slash:comments>
		
		
			</item>
	</channel>
</rss>
