Többen feltettétek a kérdést, mégis milyen az, ha valaki „látó” vagy „lát”. Ezért összegyűjtöttem az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseket, és megpróbálom leírni, amit erről a témáról tudok. Mindenekelőtt tisztázzuk le, valamilyen szinten valamennyien rendelkezünk a ráérzés képességével, csak ki jobban, ki kevésbé használja, vagy hallgat rá.

Biztos ti is voltatok már úgy, hogy utólag bevillant nektek: „Hiszen én ezt éreztem előre.” Nos, ez az „éreztem előre” ugyanazon a módon érkezik, ahogy a látóknál a látás működik.

Na de nézzük, nálam mit is jelent az, hogy látó vagyok. Én tisztántudó vagyok, ami azt jelenti, hogy az információkat nem képekben kapom meg, hanem információs csomagként, amit úgy kell elképzelni, mint egy zip file-t, amit letöltenek a tudatomba. Ha felmerül egy kérdés, egyszerűen tudom a választ. És ehhez kiegészítésként érkeznek képek is, amiket a belső látásommal látok. Viszont azt kell mondjam, a tudás sokkal gyorsabb kommunikációt tesz lehetővé, mint a látás. Nem kell lefordítanom, nem kell értelmeznem, hiszen egyszerűen tudom, mit kell tennem, tudom, mire van szükség, tudom, azt, amit az adott pillanatban tudnom kell. Ez a kommunikáció két irányú, tehát én is tudom ebben a formában „beszélni” a segítőkkel, legyenek akár arkangyalok, felemelkedett mesterek vagy más fenti lények.

Mindig is tudtam, hogy tisztántudó vagyok? Röviden? Nem és igen. Nem tudtam, hogy így hívják. És nem tudatosan használtam nagyon sokáig. Sőt, egy ideig le is tiltottam ugyanúgy öntudatlanul. Gyerekként pedig megmondom őszintén, azt hittem, mindenki így működik. Ez viccesen hangzik, de tényleg így van. A tisztántudás nem annyira feltűnő, mint a tisztánlátók „látása”. Nem számoltam be a szüleimnek sárkányokról a konyhában vagy kis manókról a kredenc alatt. Leginkább abban mutatkozott meg a képességem, hogy egyrészt extrém érzékeny voltam minden energiára (emberekre, mások érzéseire, a hírekre, bármire), másrészt ahogy beszéltem valakivel, sokkal több információt kaptam róla, mint mások, és ezt úgy kezeltem, mintha mindenki más is tudná. Például tudtam, ki mikor mond igazat, és hogy ki pontosan milyen személyiség.

Volt ennek hátulütője? Igen. Egyrészt a családom nem értette, mi ez a nagy érzékenység. Miért veszek ennyire mindent magamra. Miért nem vagyok képes „normál” módon kezelni bizonyos érzelmileg túlfűtött helyzeteket? Sokszor megkaptam, hogy mit sírok már megint vagy miért van állandóan valami bajom. A többi gyerek nem értette, miért mondok bizonyos dolgokat másokról, hiszen ők nem érezték azt, amit én. Azt gondolták, rosszindulatú vagyok vagy rosszat akarok. Ezek fájtak, és sokszor úgy éreztem, nem vagyok ide való. Nem értettem ezt a világot, ami olyan durva, kemény és kegyetlen, miközben a hely, ahonnan én jöttem, nem ilyen. Nem erre számítottam, amikor idejöttem. Úgy éreztem, nekem itt nincs helyem, nem tartozom ide.

Hogyan birkóztam meg ezzel? Megpróbáltam „átlagos” lenni. Megfigyeltem, hogyan viselkednek mások, és megpróbáltam utánozni őket. Eltanultam a játszmákat, a viselkedési formákat. Igyekeztem beilleszkedni. A családom felé nem sokat beszéltem saját magamról. Magamba zárkóztam, és jó mélyen eltemettem azt, aki valóban vagyok. Egy idő után még én magam is elfelejtettem, hogy ki vagyok. Hosszú évek teltek el, mire elkezdtem feldolgozni a múlt történéseit. És sok időbe telt, mire felfedeztem magamban a tisztánlátás képességét (most már az egyszerűség kedvéért nevezzük így), és elkezdtem vele tudatosan foglalkozni.

Emlékszem, olyan 28-29 éves lehettem, amikor egy munkahelyi barátnőm, aki már hosszú évek óta foglalkozott energetikával, azt mondta nekem, hogy én látó vagyok. Zavartam nevettem. Én? Nem is tudom, mit mondtam neki. De belül az futott át a fejemen: tudom. Ekkorra már úgy tekintettem erre a képességre, mint egy újra megtalált kincsre. Tanulni akartam, érteni, használni. A fenti világ úgy vonzott, mintha egy felfedezőnek új kontinenst mutattak volna. A hosszú évek elfojtása után kiéhezett voltam és tanulni akartam.

Nem egyszerre kezdtem el újra (és most már tudatosan) érzékelni. Tudom, hogy van, akinél egyik napról a másikra jön az ébredés, és hirtelen aktiválódik a látása. Nálam ez hosszú folyamat volt, sok rárakódott blokk hátráltatta. Egyrészt meggyőződésem volt, hogy „látni” szeretnék. De mint mondtam, én tisztántudó vagyok, tehát nekem nem a látás az elsődleges csatornám. De akkoriban senki nem beszélt ilyenről, nem tudtam, hogy van más csatorna is. Erőltettem a látást, és nem ment. Na, ha valamit nem lehet erőltetni, akkor az a tisztánlátás. Csak rosszabb lesz. Aztán ráéreztem a saját csatornámra, és onnantól úgy éreztem, végre hazaérkeztem. Végre én vagyok. Újra. Megtaláltam egy elveszettnek hitt részemet.

És mindezt egyedül értem el? Nem. Barátok és segítők mindig megjelentek az életemben, amikor itt volt az ideje. Vezetve voltam (és vagyok). Mindig megkaptam azt a segítséget és támogatást, amire az adott pillanatban szükségem volt. Mindig olyan ütemben haladtam és haladok a mai napig, ahogy éppen készen álltam rá. És most már hálás vagyok, hogy ennek a csodás világnak a részese lehetek.

A mai napig kapok új látásmódokat. Ahogy haladok az életemmel, ahogy engedem el a múltat, ahogy emelem a rezgésszintemet, finomodik az érzékelésem. Néha ugrásszerűen, egyik napról a másikra. Valójában a fenti világgal a kommunikáció rendkívül egyszerű. Csak meg kell találni azt a csatornát, ami nálad működik. Igaz, hogy nem mindenki azért érkezett a Földre, hogy tisztánlátó legyen, de ha olvasod ezt a cikket, és érdekel téged a tisztánlátás, akkor valószínűleg valamilyen szinten hozod ezt az energiát.

Milyen érzékelési módok léteznek még? A tisztántudásról már írtam. Több ember működik így, mint hinnétek, csak kevesen használják tudatosan. Vagy összekapcsolják a képi látásmóddal. Aki tisztánlátó, vagyis a harmadik szemével vagy a belső látásával lát, az képekben kapja az információt, pont ugyanúgy, mint ahogy egymást látjuk itt, a földi világban. Az angyalokat tisztán, arccal, formával látják. Mint elsődlegesen tisztántudó, én az energiák színeit látom belső látással (olyan mintha a földi világra rávetítenének még egy vetítővásznat), néha formákat is látok, de sokszor már csak utólag. Kivételt képeznek a sárkányok és az elementálok (például a tündérek), mert őket láttam már fizikai szemmel is. Az ő energiájuk közelebb áll a földi rezgéshez, ezért gondolom, másképp érzékelem őket.

A tisztánhalló ember elsősorban beszélget az angyalokkal, és belső fülével hallja a válaszaikat. Nagyon sokáig ezt az érzékelési formát is erőltettem. Mindenképpen hallani szerettem volna. Ma már működik a hallásom is, tudok egy jót beszélgetni az angyalaimmal (Gábriel arkangyallal kifejezetten jó eszmecseréink szoktak lenni), de ritkán használom.

Van még tisztánérzékelés, amikor valaki a bőrén érzi az energiákat. Felforrósodik vagy hideg lesz, borzong vagy viszket.

A tisztánérző pedig az intuícióját használja. „Megérzi” a dolgokat. Ráérez, mi lenne a jó, a belsejében érzi, hogy mit kell tennie. Halkan jegyzem meg, sokan használják alap szinten ezt a képességet. Nem véletlen, hogy az intuíció szó egész széles körben elfogadott, miközben tisztánlátásról jóval kevesebbet beszélünk.

Mindenki csak egy csatornát használ? Nem. Valójában mindenkinek van egy elsődleges csatornája, amit előszeretettel és legkönnyebben használ. Ha szeretnéd a látói képességedet fejleszteni, érdemes először ezt megtalálni, és használni. A gyakorlás itt is alapvető, mint minden képességnél. Minél többet próbálod, annál jobban fog menni. Ezen kívül a többi csatorna is kifejlődhet, két vagy három csatornát is tudsz használni. Én ahogy említettem, a tisztántudáson kívül látok és hallok is, ha szükséges. És igen, az intuícióm is egész jól működik, és ritkán, nagyon ritkán volt már testi érzetem is. Viszont az egyszerűség kedvéért sokszor a „látó” vagy „tisztánlátó” szavakat használom, bármelyik csatornát is használja az illető.

Ha mindenki rendelkezik a tisztánlátás képességével, miért nem lesz mindenki „látó”? Ezt a kérdést én tettem fel az arkangyaloknak, mivel egy időben még azt hittem, hogy minden Földön élő ember a felemelkedéssel együtt tisztánlátó is lesz, és nem igazán láttam ennek a jelét a széles tömegek esetében. Meglepett a válasz. Nem. A leszületett lelkek nagy része nem azért érkezett ide, hogy megtapasztalja a tisztánlátást, hanem hogy megtapasztalja a földi életet. És így nem is hozták magukkal ezt a képességet, nem aktív náluk, hiszen nem akarnak tisztánlátók lenni.

Nem túl röviden, de ennyit szerettem volna megosztani veletek arról, mit jelent, látónak lenni, és hogy nálam ez miként jelent meg az életemben. Remélem, tudtam pár érdekes információval szolgálni.

Ha még maradt kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel e-mailben vagy akár kommentben a FB oldalon. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok.

Sok szeretettel:

Marianna