Barion Pixel

Gondolatainkkal teremtjük a világunkat.

Ez egy nagyon fontos mondat. De nézzük meg, mit jelent ez a mindennapi életünkben.

Olvasol egy rossz hírt az újságban. Valakit elütöttek. Azonnal eszedbe jut, hogy csak nehogy a gyerekeknek baja legyen. Rossz érzésed lesz. Idegessé válsz. Persze, mert a hülye autósok, nem figyelnek! Már idegesen szólsz oda a férjednek, hogy ébressze már a gyerekeket. Nem igaz, hogy ennyit vacakol! Már idegesen ülsz az autóba, és morogsz mindenen. Jó napod lesz? Nem hiszem…és az egész mivel kezdődött? Azzal, hogy valami rossz hírt olvastál, és a gondolataidat engedted e körül forogni. Pedig valójában nem is történt semmi…

Ez így megy a mindennapjainkban, az „apró” dolgokban. Miért gondolod, hogy a „nagy” dolgokkal más a helyzet? Hogy más a helyzet a pénzügyeiddel, más a helyzet a párkapcsolatoddal vagy a munkáddal? Az univerzum számára nincs „nagy” és „kicsi”. Csak van.

Ha folyton negatív és félelemmel teli gondolataid vannak a pénzzel kapcsolatban, akkor hogyan is várhatnád, hogy áramoljon hozzád?

Ha „minden pasi hülye”, akkor miért gondolod, hogy rád talál az igazi? Hiszen ezzel a mondattal már ki is zártad a lehetőségét.

Ha a rosszra fókuszálsz, miért csodálkozol, hogy nem érzed jól magad?

Nagyon fontos, hogy mire helyezzük a fókuszt, most fontosabb, mint valaha! Tudom, hogy ez néha nehéz. De megannyi technika van, amivel át tudjuk váltani a gondolatainkat pozitívra! Használd őket! Ha úgy érzed, meditálj! Ha úgy érzed, hallgass megerősítéseket! Ha úgy érzed, olvasd őket! Ha úgy érzed, képzelj el valami szépet! Ha úgy érzed, írd ki magadból a rosszat, és utána írj valami szépről! Bármi! Csak figyelj arra, hogy mire gondolsz.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek negatív gondolataink. Szerintem igen kevés ember érte el a Földön, hogy időről időre ne legyenek szorongó vagy félelemmel teli gondolatai. Nekem is vannak. Emberek vagyunk. De nem mindegy, hogy mennyire engedem, hogy eluralkodjanak rajtam, vagy mennyi energiát adok nekik.  

És mit teszek, ha rajtakapom magam, hogy valamitől félek, és már ugranak is be a „jobbnál jobb” ötletek, hogy mi minden történhet? Megállok egy pillanatra, és ennyit mondok magamnak:

„Köszönöm, ez egy régi berögződésből származó gondolat, és már nincs szükségem rá. Mostantól úgy döntök, hogy pozitív gondolatokat gondolok, mert ez a világ szép.”

Így nem nyomod el magadban ezeket a gondolatokat (annak valljuk be, semmi értelme nincsen), ellenben nem is adsz nekik erőt, hanem elismered a létezésüket, és könnyedén át is lépsz rajtuk. Ennyi.

Mert minden lehetséges, csak el kell hinned, és aszerint cselekedned. Tudjátok, igaz a mondás: „nem tudta, hogy lehetetlen, ezért megcsinálta.”

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .