Ma egy érdekes jelenségről szeretnék írni nektek, amit lehet, hogy ti is átéltetek már, nekem az egyik meghatározó élményem volt a spirituális úton.
Történhet-e karmaoldás csak úgy, egy meditációban vagy akár anélkül?
A válasz egyértelműen igen. Amikor még fogalmam sem volt arról, hogy én “látó” vagyok, vagy hogy miről is szól egy karmaoldás, de már elkezdtem meditálni, volt egy-két nagyon messze vivő élményem. Az egyiket szeretném megosztani veletek.
Abban az időben nem hallgattam vezetett meditációkat, mert elegem volt a réten sétálgatásból, és egyszerűen csak kísérleteztem azzal, hogy mi történik, ha leülök, és magamban meditálok. Az esetek nagy részére egyáltalán nem emlékszem, de egy alkalommal nagyon érdekes élményben volt részem. Ez volt az első eset, amikor éreztem és átéltem előző életet, és ez annyira mély hatással volt rám, hogy soha többé nem kételkedtem ennek a létezésében.
Ahogy ellazultam, pár perce üldögéltem nyugalomban, amikor teljesen váratlanul mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Tényleg olyan volt, mint amikor egy másik világba csöppen az ember. Egy indián faluban találtam magam konkrétan egy fa oszlophoz kötözve. Annyira valóságos volt minden, hogy még a kötélre is kristálytisztán emlékszem, sőt arra is, hogy sütött a nap, és hányan voltak körülöttem. Minden teljesen tiszta volt. Egy viszonylag erős férfi dühösen felém tartott egy tőrrel, és szíven szúrt. Ez most nagyon vadul hangzik, de a szúrást nem éreztem egyáltalán.
A következő pillanatban eltűnt minden, és csak a férfit láttam, ahogy bocsánatot kért, majd hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, és eltűnt minden. Visszatértem a földre.
Az egész annyira váratlan, mégis teljesen spontán és természetes volt, hogy őszintén szólva annak ellenére, hogy ott éppen akkor meghaltam, csak valami hatalmas jó érzés és béke maradt meg bennem az egész esetből. És az, hogy egyébként én szerettem ott élni. (Megmagyarázza az indián-mániámat gyerekkoromban.)
Teljesen egyértelműen egy korábbi életem karmája oldódott ilyen módon. Valószínűleg ott és akkor eljött ennek az ideje, és a lelkem engedte.
Érdekelne, hogy veletek történt már hasonló? Jártatok úgy, hogy egy meditáció nem egészen oda vezetett, amire készültetek? Ha igen, és van kedvetek, kommentben osszátok meg velünk a történetet!