Még a legszeretetteljesebb családban is előfordul, hogy egy gyermek nem azt kapja a szüleitől, amire természete és lelke szerint szüksége lenne. Ez nem azt jelenti, hogy az a család rossz, vagy a szülők rosszak lennének.
Jelenleg a gyereknevelés kicsit fordított logikával működik. Nem azt nézzük meg, hogy itt van ez a gyerek. Egy egyedi, leszületett lélek, akinek van saját származási helye, egyedi energiarendszere, és ezekből kifolyólag egyedi szükségletei, és én, mint szülő, hogyan tudnám megadni neki azt, amire neki van szüksége, hogy teljes és boldog életet élhessen.
Ez manapság úgy működik, hogy megérkezik a gyerek, a szülők pedig nevelik úgy, ahogy őket nevelték, vagy ha tudatosabbak, akkor úgy, ahogy éppen jónak látják. Kivételesen ritka eset, amikor ezt a gyerek valódi igényeihez igazítják.
Az oktatási rendszerünk erre rátesz egy lapáttal, mert teljesen uniformizál. Semmi köze a valódi tanításhoz vagy oktatáshoz, ahol a cél az, hogy segítsenek a gyermeknek kibontakoztatnia a tehetségét, megtanulni élvezni azt, amiben jó, és bátorítani, hogy fedezze fel önmagát. Ez sokkal fontosabb lenne, mint a másodfokú egyenlet megoldóképlete.
És nem arra gondolok, hogy kényeztessük el a gyereket, ennek semmi köze hozzá. Hanem legyünk kíváncsiak rá. Vajon milyen természet? Mit rejt a lelke? Milyenek az energiái? Finom és légies? Mert akkor érdemes úgy is kommunikálni vele. Vagy szeleburdi és bohóc? Akkor a megadott határokon belül engedjük szabadjára, hogy megélje a felszabadult játékot. Álmodozó? Bátorítsuk, hogy rajzolja le vagy írja le ábrándjait. Lehet, hogy nagy író lesz belőle. A lényeg, hogy ne akarjuk erőszakkal megváltoztatni az eredeti természetét. Ne akarjunk “józan érvekkel” hatni rá. Nem fog működni. Senkit sem lehet meggyőzni saját lelke ellen józan érvekkel. Maximum bezárkózik az illető.
Egy gyerek megtanulhat alkalmazkodni. Megtanulhatja átvenni a környezete szokásait és viselkedését. De ez nem azt jelenti, hogy legbelül változott volna. Csak megtanul túlélni. Hogy majd egyszer, felnőtt korában (jó esetben) szembenézhessen valódi önmagával. Mennyivel könnyebb lenne, ha erre nem lenne szüksége…
Kedves Tünde,
Teljesen egyetértek Veled.
Amig a külvilág elégedett, hogy minden téves sémát betanultam elkezdhetem megkeresni önmagam.
Sok tulajdonság kompenzáció, hogy elviselhesse az ember a torz felfogásokat.
Sok ömagammal eltöltöltött idő, mire megláthatom önmagam.
Mire a jól álcázó köpenyem mögött, ott a tiszta önmagam.
Mire azt tudom érezni, amit érzek.
Ekkor döntök úgy, hogy valakit a világra segítek, hogy legyen köpenye, de jól érezze ki ő.
Rengeteg energia.
Elmerengek, milyen jó lenne köpeny nélkül, biztonságban lenni.
Bátran adni, úgy hogy ne legyek céltábla a kihasználóknak.
Ez csak Lamúria.
Gondolni rá.
Újra megteremteni.
Rengeteg az ellenerő.
Az iskola csak torzít a gyerekeken ebben a formában.
A beilleszkedéshez kell.
Annyira kimerítő, hogy nem marad energia a fontos fejlődésre.
Ez szándékos.
Széklábat faragni,ez a célja.