Miért olyan fontos ez a téma? Mert ez a boldogság egyik kulcsa. Az önszeretet egy eszköze. A határhúzás mások felé, a saját erőnk visszavétele.
Ha te is azok közét a tartozol, akik könnyen rávágják másoknak, hogy persze, rendben, akkor ez neked íródott. Mert mit szoktunk ilyenkor gondolni? “Persze, hát belefér. Nem nagy ügy, megcsinálom. Legalább túl leszek rajta. Végülis milyen jófej vagyok. Biztos örül majd neki. Stb…”
Ezzel addig nincs is baj, amíg valóban “belefér” nekünk és amíg valóban jó szívvel, örömmel, lelkesedéssel meg tudjuk csinálni. A probléma ott kezdődik, hogy az esetek nagy részében ez nem így van. A még nagyobb probléma pedig az, hogy ezt a legtöbben még saját maguknak se vallják be!
Ez nem csoda, hiszen gyerekkortól kezdve erre kondícionáltak minket. Add oda a másiknak a kedvenc játékodat, mert akkor vagy kedves (szerethető, elfogadható, jó). Ha nem adod, akkor irigy vagy (Ugye? “Ne légy irigy, add oda neki, nem eszi meg!”). Na de fordítsuk már meg: a másik nem irigy, hogy egy másik gyerek játékát kívánja? Milyen jogon is? Nem, a közfelfogásban az az irigy, aki úgy dönt (teljesen jogosan, hiszen dönthet), hogy nem adja oda, mert az az övé, és szeretne vele játszani.
Ezek után nem csoda, ha ez a társadalom tele van frusztrált emberekkel. Mert elfelejtettünk nemet mondani. Elfelejtettük, hogyan kell meghúzni a saját, egészséges határainkat. Vagyis inkább leszoktattak róla.
Régen ha valaki kért tőlem egy szívességet, általában (értsd 99%) igent mondtam, még akkor is, ha az nekem kifejezetten plusz kellemetlenséggel járt. Egyszerűen nem jutott eszembe, hogy nemet is mondhatnék. Úgy voltam vele, én jófej vagyok, segítek neki! Igen, ez a kamu duma, amit magunknak mondunk. De mi történt ilyenkor valójában? Mi zajlott le a mélyben?
Először is, azt gondoltam, ha jófej vagyok, kedvesnek tartanak, akkor szerethető leszek, és szeretni fognak. Mivel kicsiként nem kaptam meg a feltétel nélküli szeretetet, ezzel a módszerrel (is) próbáltam szeretetet kapni. A valóság az volt, hogy általában csalódtam. Akinek a szívességet tettem, az vagy nem is foglalkozott vele, vagy nekem fontosabb volt az egész ügy, mint neki, vagy egyáltalán nem úgy sült el a dolog, ahogy terveztem.
Ráadásul, ahogy közeledett a határidő, hogy megcsináljam az adott dolgot, úgy lettem egyre rosszkedvűbb, egyre ingerlékenyebb, mert valójában, legbelül nem is akartam megcsinálni. Persze ezt másra fogtam, máson vezettem le, még több negatív élményt begyűjtve. Magyarul csináltam magamnak egy jó kis negatív spirált.
Mert mit csinálunk valójában, amikor igent mondunk valamire, amit nem is szeretnénk? Eláruljuk magunkat. Minden…egyes…alkalommal. És ez fáj, ott legbelül. És frusztrál. És dühít.
Valójában amikor (kedvesen és határozottan) nemet mondok valamire, amit nem szeretnék megtenni, akkor nem történik semmi rossz. Csupán kijelölöm a határaimat. Azt, ami nekem komfortos. És fura ellentétként, amikor ez történik veled, az emberek elkezdenek tisztelni, bízni benned, mert az energia, ott bent megváltozott. Mindenki érzi, amikor valami nem tiszta. Lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, de érzi. Az emberek mindig az energiádra reagálnak, nem a szavaidra.
Te pedig fényévekkel jobban fogod érezni magad. Mert végre azt érezheted, hogy fontos vagy. Hogy számítasz. És hogy szeretnek. Csupán azért, mert te magadnak megadtad azt az alapvető tiszteletet, hogy nem kényszeríted magad olyasmire, amit nem szeretnél.
Olyan egyszerűnek tűnik, mégis az egyik legnehezebb téma az önismeret folyamán. De hidd el, a változás óriási lesz, ha elkezded felülvizsgálni a döntéseidet ezzel az új szemlélettel.
És ez nem azt jelenti, hogy senkinek semmilyen szívességet nem tehetsz innentől. Hiszen maga a szó is milyen beszédes: szívesség. Amit szívesen megteszel, azt tedd meg nyugodtan. De amit már nem szívesen teszel, az nem is szívesség. Az már csak nyűg. Hamis kötelesség. Ezeket engedd el. És hidd el, több szeretet és fény fog áradni az életedbe, mert leteszed a megfelelés terhét és szabaddá teszed a saját lelkedet. Gondolj bele, ez micsoda erőt rejt magában! Na, de erről majd egy másik írásban… 😇