Érdekes dolog ez az apa-seb. Megmondom őszintén, hosszú éveken át főleg az anyai oldallal dolgoztam, mondván, hogy ott az önbizalom, a szeretet, az önelfogadás meg minden más fontos dolog, amik által végre olyan életet élhetek, amilyet szerettem volna.
És valóban sokat változtam, jobban éreztem magam, kezdtem kibontakozni, ugyanakkor azt vettem észre, hogy ebből semmi, de semmi nem látszódik meg a külső körülményeimben. Ugyanott dolgoztam, és nem éreztem, hogy több erőm lenne kilépni. Ugyanúgy képtelen voltam kiállni azért, hogy megbecsüljenek, ugyanúgy kevesebb fizetést kaptam, mint ugyanilyen munkakörben ezer más ember, és ugyanúgy azt éreztem, hogy bár vannak álmaim, de hogy jó helyen vannak azok, ahol vannak, álmokként.
Egy idő után ez azért eléggé frusztráló, hiszen a végső cél az lett volna, hogy az egész életem jobb legyen.
Jó ideig kerülgettem ezeket a témákat, mint a mondabeli macska a forró kását. Bevallom, sokkal nehezebb volt ezekre ránéznem, mint bármilyen súlyos anyai truamára.
Végül elhatároztam magam, hogy márpedig ennek is utána kell járjak. És ahogy elkezdtem foglalkozni a fenti témákkal, sorban jöttek a felismerések (családállításon, oldásokon, meditációkban): apukám pont ugyanígy gondolkodott. Apukám pont így nem volt megbecsülve a munkahelyén. Apukám pont ugyanígy küszködött a pénzzel. És nem élt a valódi álmai szerint. Általában nem is voltak álmai. Az volt a mottója, a munka nem azért van, hogy szeressük, és a kis pénzért is keményen meg kell dolgozni. Meg is dolgozott mindig. Keményen.
Látjátok, mennyi hitrendszer, szabály és gondolatminta érkezett onnan? És hogy miért vezetett ez oda, hogy jó ideig képtelen voltam lépni az életemben?
Nem ragozom, nekiálltam ezeknek a területeknek is…és valahogy elkezdődtek történni velem a dolgok. Új dolgokat tanultam. Felmondtam. (Ez már maga egy csoda volt) Lesz, ami lesz alapon belevágtam egy új életbe. És ahogy ez megtörtént, minden beindult. Elkezdődött egy olyan kaland, amit pár éve még elképzelhetetlennek tartottam. Ez a mai napig tart, és vannak benne kihívások, de ma már tudom: képes vagyok lépni. Képes vagyok megvalósítani, amit szeretnék. És az álmaim nemcsak álmok maradnak.
Ezt kívánom nektek is ezen program kapcsán! Tapasztaljátok meg a saját erőtök nyújtotta szabadságot! Éljetek úgy, ahogy élni szeretnétek! (És hölgyek: arra készüljetek fel, hogy akinek olyan irányú az elakadása, az lehet, hogy ruhatárat fog cserélni…ugyanis ha rendben vannak a férfi energiák, akkor bizony helyére kerülnek a női energiák is… Velem ez éltem során kétszer történt meg. Mindkettő apai vonal oldása után. De a férjem nem panaszkodott.)