Sokszor előfordul, hogy állatokkal kapcsolatban kapok kérdést, kérést, vagy állatokkal kapcsolatban oldok. Mindig érdekelt az állatok világa, és természetesen kíváncsi voltam, hogyan működnek, milyen az ő lélekútjuk. Az elmúlt pár évben abban a szerencsés helyezetben voltam, hogy megismerhettem egy kicsit ezt a fantasztikus világot talán olyan szemszögből is, ahogy kevesen látták.
Hol is kezdjem? Talán nézzük először a lelküket. Az állatok lelke hasonlóan egyedi és egyszeri, mint az embereké a saját fejlődésükkel, lélekútjukkal, tapasztalással és feladatokkal. Az állatokból azonban nem lesznek emberek, és fordítva sem. A két fajta lélek teljesen más. Ugyanúgy, ahogy egy méhecskéből sem lesz mondjuk kutya.
Az állatlelkek származása, ugyanúgy, mint az embereké, nagyon különböző lehet. Érkezhetnek felső dimenziókból vagy más bolygókról, csillagokról. Származásuktól függően egyedi az energiájuk és a lélekfeladatuk is. Például egy pók a mi univerzumunkban igencsak bizarr, nem is innen származik, hanem egy messzi univerzumból, ahol nincs gravitáció. A ráják a Pleiadokról érkeztek, és lassú, méltóságteljes mozgásukkal a Pleiádok kék gyógyító fényét árasztják. A bálnák az Andromédáról jöttek, és azt a végtelenül magas rezgésű szeretet hozzák, amelyet mi talán elképzelni sem tudunk. Az apró kolibrik Lemúria fényét őrzik, amikor a világ még tiszta volt és gyönyörű.
Származásuktól és lélekfeladatuktól függően az állatok különböző tapasztalásokat vállalnak a Földön, amelyek sokszor bizony nem könnyűek. Gondoljunk csak bele a haszonállatként tartott állatok életére. Vagy azokéra, akiket az ember már nagyrészt kiírtott. De egy kutyus vagy cica élete sem mindig egyszerű. Sokan kérdezitek, hogy egy-egy szeretett állat miért érkezett az életetekbe. Ez mindig más. Nagyon sokszor egyszerűen szeretnek velünk lenni, mert már volt több olyan élet is, ahol együtt töltöttetek időt itt a Földön. Van, hogy segíteni jönnek vagy gyógyítani. Olyat is láttam, hogy állatlélek bevállalta, hogy a saját életével megváltja a gazdjája valamilyen karmáját. Van, hogy tanítani jönnek. Például felhívni az emberiség figyelmét az állatok szenvedésére. Vagy tanítani a magasabb rezgésszintekről. A madarak például nem tanulni érkeztek, ők a magas rezgésű energiákat hirdetik és terjesztik. Mindenesetre különböző módon, de nagyon magas tudatossággal rendelkező élőlényekről beszélünk.
Hogyan lehet velük kommunikálni? Tényleg értik, amit mondunk? Igen. Alapvetően nem a szavakat értik, hanem a mögötte lévő energiát érzékelik, és ez számukra pontosan olyan nyelv, mintha a szavakat értenék. Atlantiszban mi is ezt a kommunikációs formát használtuk, csak később váltottunk a nyelvre, amely lehetővé tette pl. a hazugságot. Energiával nem lehet hazudni, mert azonnal látszik. Az állatok tökéletesen tudják, mi történik körülöttük, és mi is tudunk könnyedén kommunikálni velük, csak rá kell hangolódni. A szívből küldött üzenetet mindig megértik. Akár próbáld ki! Csukd be a szemed, és fókuszálj arra, amit mondani szeretnél a kis kedvencednek. Figyelj az érzésre, ne a szavakra. Aztán ezt az egészet, mint egy csomagot, gondolatban vidd le a szívcsakrádba, és töltsd meg szeretettel, majd onnan küldd el a kedvencednek. Érteni fogja.
Mivel többször kellett oldanom állatokkal kapcsolatban, megtanultam könnyedén kommunikálni velük. Mivel ők is lélekfeladattal, “lélekszerződéssel” érkeznek, ezért igen, oldhatóak. Vagyis ha egy kisállat azzal a szándékkal érkezett, hogy a saját életével megváltja a gazdája karmáját, de a gazdi ezt nem akarja, akkor fel lehet őket oldani a feladat alól. Fel lehet őket szabadítani. Néha el kell magyarázni nekik, hogy a gazdinak sokkal nagyobb trauma az ő halálát végignézni, mintha feloldani a karmát saját magának, mert az állatok teljesen máshogy gondolkodnak a születésről és a halálról.
Az állatok szemében a születés és a halál csupán egy-egy ajtó. Nem gond. Nem probléma. Nem rossz vagy jó egyik sem. Ezt egy nagyon csodálatos macskamester mutatta meg nekem egyszer. Hihetetlen érzés. Semmi több, mint átlépni egy ajtón. Az állatok nem félnek a haláltól. Az állatok a szenvedéstől félnek, és azt nem szeretik. Ezért is nagyon fontos a szenvedést csillapítani, ha lehet. Van olyan, hogy ha azt hiszik, hogy már nem szeretik őket vagy nem látnak kiutat a szenvedésből, akkor inkább meghalnak, mint hogy küzdjenek.
Mondok rá egy példát. Az egyik cicánkkal történt valami egyik újévkor, és állatkórházba került válságok állapotban. A kórházban nem sok jóval bíztattak, és sajnos nem engedtek be hozzá, illetve azt is elfelejtették mondani, hogy később meglátogathatjuk. Szeretncsére eszünkbe jutott felhívni őket, és megkérdezni, majd amikor kiderült, hogy mehetünk, akkor siettünk be hozzá. A cica addig nagyon rossz állapotban volt, nem evett, nem ivott, nem reagált. De ahogy meglátott, ahogy meg tudtam simogatni, hirtelen mintha élni kezdett volna, elkezdett eszegetni a kezemből, és másnap reggelre csodák csodájára szinte semmi baja nem volt. Biztosra tudom, hogy elment volna, ha nem megyünk be, és nem érzi, hogy szeretjük, és szeretnénk, hogy velünk maradjon.
Miért könnyebb az állatokat szeretni, mint az embereket? Nagyon sokan mondjátok, hogy az állatokat sokkal inkább szeretitek, mint az embereket. Ez valahol nagyon könnyen érthető. Mert az állatokat könnyebb szeretni. Az állatok abban a magas rezgésű szeretetben élnek, ahova mi tartunk. Ebben a szeretet állapotban nincs elvárás, nincs ego, nincs félelem és nincs harag. Ők nem akarnak minket megváltoztatni. Ők teljesen önazonosak, önmagunkat élik teljességben. És ezáltal másokat is elfogadnak úgy, ahogy vannak. Egy cica akkor pihen, amikor álmos. És akkor ember legyen a talpán, aki fel tudja kelteni. Max arrébb megy egy pár méterrel. Egy kutyus, ha játszani akar, akkor játszani fog. Egy madár akkor dalol, amikor úgy érzi. Egyik sem kényszeríthető.
Az állatok nagyon érzékenyek az energiákra is. Ezért van az, hogy akár a földrengést is megérzik előre, mert érzékelik a Föld rezgéseit. Sokszor tudják, hogy milyen idő vagy évszak várható. Kemény lesz a tél vagy enyhe. Természetesen a mi energiáinkat is tökéletesen érzékelik. Teljesen másképp közelednek egy kisbabához, mint egy ideges emberhez.
Az állatok számára nem létezik más, csak a jelen. Mindig a mostban élnek. Van emlékük, pontosan tudják, hogy mi történt velük, de nem abban élnek. Számukra csak a jelen a fontos. Ezért van az, hogy ha például műtét után fájdalomcsillapítót kap a kutyusunk, és már nem fáj neki, akkor ugyanúg ugrál, mintha teljesen jól lenne. Mert nincs meg a fájdalom-érzet, ami korlátozná. Ezért van az, hogy tökéletesen tudják élvezni a pillanatot. Mert közben nem kalandoznak a múltban és nem aggódnak jövőért.
És ez a feltétel nélküli szeretet, amely bennük van, meg tudja nyitni az emberek szívét is. Nem egyszer fordult elő oldásnál, hogy valakinek annyira sérült volt a szívcsakrája, hogy az emberi szeretetet, az angyali szeretetet nem tudta elfogadni. De az állatoktól származó szeretet energiát igen. Mert az befogadható. Ahhoz nem kötődött trauma vagy csalódás. Az állatok szeretete nyugtató és békét hozó. Valami olyan van bennük, amelyre legbelül mindannyian vágyunk.
Ezért itt az ideje, hogy az állatokat megbecsüljük úgy, ahogy az nekik jár: velünk egyenrangú, csodálatos, egyedi lelkekként, akik ugyanúgy a Föld energia rendszerének a részei, mint mi. Ideje, hogy megkapják a tiszteletet és szeretetet, amely eleve az övék. Ideje, hogy osztozzunk velük abban a végtelen szeretetben, amely mindannyiunk öröksége itt a Földön.