Annyi új lelki gyógymód, ezer meg ezer önfejlesztő könyv, workshopok és előadások…miért van mégis az, hogy olyan kevesen vannak azok, akik valóban képesek változtatni az életükön?
Elárulok egy titkot…az, hogy elolvasod az x-edik könyvet, meghallgatod az előadásokat vagy eljársz valamilyen segítőhöz, önmagában még nem fogja megoldani az életedet. Ha így lenne, csupa boldog ember szaladgálna körülöttünk.
Ha a sok oldás, előadás és könyv ellenére nem vagy hajlandó szép lassan, lépésenként megváltoztatni saját magad az életedet, a gondolkodásodat, a napi rutinodat, ha nem vagy hajlandó döntést hozni és meg is lépni, akkor nincs az a könyv, ami segíthetne rajtad. Hiszen hiába van nyitva az ajtó, ha nem lépsz be rajta…
De miért félünk annyira átlépni ezeken az új ajtókon? Miért félünk feladni a régit és belekezdeni valami újba, ismeretlenbe? Mit veszítünk el, ha ezt megtesszük? A biztonságérzetünket. Méghozzá azért, mert a világunkban a biztonságérzet hamis. Nem a saját magunkba vetett határtalan bizalomban gyökerezik, hanem abban az ál-biztonságban, hogy a stabil, biztonságos körülmények megteremtésével mi is biztonságban vagyunk. Hogy egy fix állás biztonságot ad. Hogy egy fix otthon biztonságot ad. És hiába kezdenél szíved mélyén saját vállalkozásba, maradsz ott, ahol vagy. A saját félelmeid börtönében, amelyeket szépen feldíszítettél, hogy kényelmes legyen, és ne fájjon annyira.
Ezért van az, hogy az lép a legkönnyebben, akinek nincs veszteni valója. Ezért fordul elő, hogy ha a lelkünk már nagyon mozdulna, de makacsul ellenállunk, a sorsunk hoz minket olyan helyzetbe, hogy kihúzza a lábunk alól a biztosnak hitt talajt. Hiszen így kapunk egy esélyt a valódi változásra.
Sorsról beszéltem, de valójában ilyenkor a saját lelkünk mozdul meg, aki már menne és változtatna, ezért létrehozza azokat a körülményeket, amivel ezt a hívást követni tudjuk. Néha csak utólag látjuk meg az áldást az ilyen helyzetekben.
De miért kéne megvárnunk, hogy a lelkünk ilyen helyzetbe hozzon minket? Ha magunktól mozdulunk, ha nem félünk szembenézni valódi önmagunkkal, ha veszünk egy nagy levegőt, és merünk lépni, akár egy kicsit is, az életünk hirtelen mozgásba lendül. Mert az egész univerzum csak arra várt, hogy végre elindulj, és utána teljes gőzzel segíthessen. Hidd el, nem kell látnod az egész utat. Elég a következő lépés. Legyen ez egy kaland. Hiszen mi veszteni valód van? Egy unalmas élet, amiben eddig sem találtad a helyed?
Mi lenne, ha adnál magadnak egy esélyt. Ha bíznál a saját lelked bölcsességében, hogy pontosan tudja, mit csinál. Te vagy az, aki a sorsod könyvét írja és te vagy az is, aki végrehajtja. Nincs külső erő, nincs kényszer. Csakis te döntöd el, mi lesz veled. Igen, ez így szépen hangzik, de mi van, ha folyton akadályba futok? – kérdezhetnéd. Azt mondom rá: keresd meg a választ saját magadban. Mindig ott van az ok. Családi hitrendszer? Gyermekkori félelem? Előző életbeli trauma? Az is az út része, hogy ezeken túljutsz, és közben egyre jobban megismered önmagad. Mert hogy is élhetnél önazonos életet, ha azt sem tudod, ki vagy valójában.
És van ennél szebb cél? Úgy élni, hogy önmagad lehess, hogy megélhesd az életedet a maga teljességében, elégedetten és örömben. Legyen ez az életed olyan, amelyre odafentről mosolyogva nézel majd vissza.