Valljuk be, mindenki boldog akar lenni. Aki azt mondja, hogy nem, az is, csak már feladta, vagy nem meri bevallani. Mégis a boldogság hajszolása az egyik legnagyobb illúzió, amibe ember csak léphet. Egész iparágak épülnek erre. Vedd meg ezt, és boldog leszel. Gyere el erre a kezelésre, és boldog leszel. Nézz ki így meg úgy, és boldog leszel. És nyíltan vagy rejtetten, de ez megy mindenhol.
És a nagy rohanásban és hajkurászásban elfelejtettünk boldognak lenni. Már azt sem tudjuk, mi az. Fogalmunk sincs, valójában mi tenne boldoggá. Te tudod? Egy utazás? Aha, és amikor hazajöttél, megy tovább a mókuskerék? A sok pénz? Igen, és ha fogalmad sincs, mit élvezel igazán, hányadik napon fáradsz majd bele?
Azért nem tudjuk, mi tesz minket boldoggá, mert elfelejtettünk figyelni a saját belső hangunkra. A lelkünk hívó szavára. Annyira elnyomjuk, hogy már azt is elfelejtettük, hogy létezik. Sokszor hallom ezt: fogalmam sincs, mit akarok csinálni. És cél nélkül nagyon nehéz belevágni az önmegvalósításba.
Tudjátok, mit tapasztalok, mi tesz boldoggá? Amikor a szíved szerint élsz. Amikor minden nap, minden percben azt csinálsz, amit tényleg csinálni szeretnél. Akkor szabad vagy és a lelked dalolva kel fel minden nap. Mert nem azt számolgatja, hogy mennyi kötelességnek kell még elegedet tennie, hanem hogy milyen új élmények várnak rá ma. Akkor tényleg minden nap egy csoda lesz.
És nem csak a végcél okoz boldogságot ilyenkor. Ha az álmaidért dolgozol, az igazi, valós, belső hívásodért, akkor az út is egy merő élmény. Mondok egy példát a saját életemből.
Amikor úgy döntöttem, hogy felmondok a multinál, ahol dolgoztam, webdesignernek tanultam. Ez egy elfogadható szakma volt számomra, megfelelően reális és mégis közelebb állt hozzám, mint a stratégiai beszerzés. Hát én ilyen nyögvenyelősen tanfolyamot még nem végeztem! Pedig általában gyorsan és egyszerűen tanulok, de a fél éves tanfolyamot több, mint egy év alatt tudtam befejezni. Egyetlen porcikám se kívánta. Ezt a végére beláttam. És akkor ott álltam, hogy rendben, most itt a szabadság, de fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek vele! Hirtelen kinyílt előttem a világ, bármibe foghattam, és én nem tudtam, hogy valójában, igazán mit szeretnék! Micsoda irónia…
Végül több körös próbálkozás után (igen, nem biztos, hogy az első lesz az “igazi”, de nem baj, csak keresd tovább, amíg meg nem lesz) elkezdtem azzal foglalkozni, ami valóban a hivatásom. Ez egyrészt az emberek segítése, ugyanakkor azon információk megosztása is, amiket látok és érzékelek. Másrészt a festészet és írás. Ahogy ezek bekerültek “hivatalosan” is az életembe, hirtelen egésznek éreztem magam. Megtaláltam magam.
És igen, nem lettem egy pillanat alatt híres festőművész, de dolgozom rajta. És ha itt lesz az ideje, remélem, lesz kiállításom, de addig is örülök, ha mások örülnek a képeimnek. És maga a folyamat, a tudat, hogy én ezen dolgozhatok, örömmel és boldogsággal és végtelen hálával tölt el.
E mögött természetesen kemény önismereti munka, könnyek, oldások, rossz napok is vannak. Hogyne, hiszen emberek vagyunk. De ha azt kérdezed, megérte-e, nem gondolkodom a válaszon.
Úgyhogy azt mondom: soha ne add fel, de soha ne kint keresd a választ. A válasz mindig benned van. Ahogy a boldogságod kulcsa is benned van. ❤️