A hála, erről már ti is biztos sokat hallottatok, az egyik legmagasabb rezgésű érzés, és mindenfele olvasható, hogy mennyire jó, ha folyamatosan gyakoroljuk. Hálát adhatunk minden reggel és este, írhatunk hála-naplót, vagy hála-listát, ezer variáció van, miként lophatjuk be az életünkbe. Mielőtt azonban nekiesnénk a papírnak, vizsgáljuk meg, mi is az a hála? És miért ez a legmagasabb rezgésű energia? Te tényleg a hálát érzed? Vagy valami mást, amit annak gondolsz?

Számomra ez a hála kérdés nagyon sokáig misztérium volt. Értettem a logikát, hogy ha valamiért hálás vagyok, és ezt közvetítem az univerzum felé, akkor az még több ilyen szuper dolgot vonz majd be az életembe. Bőszen el is kezdtem listákat írni, még azzal is megpróbálkoztam, hogy hálás legyek a nehéz helyzetekért az életemben (emelt szint).

Arra ez tökéletesen jó is volt, hogy legalább a fókuszomat átállította a napi problémákról valami kellemesebbre, de sehogy se fért a fejembe: hogy lehet a hála ennyire fontos? És hol van az a magas rezgés, amiről mindenki beszél?

Megmondom őszintén, amikor írtam a listákat, kb. olyan érzések kavarogtak bennem, mint amikor gyerekként a hittanórákon köszönetet kellett mondani Istennek a napi ételért (hellyel-közzel katolikus nevelést kaptam). Volt benne valami alázat, és valami könyörgés-szerű is, hogy ezt lehetőleg folytassa a jövőben is, és ne hagyjon magamra. Persze felnőttként már azért kicsit más volt a helyzet, de ez a „köszönetet mondok” érzés nem változott a hála-listák írása közben sem.

Aztán egyszer valahol olvastam, hogy a hála valójában öröm. Na, ez már elkezdett érdekelni. Mert ha le kellett volna írnom a hála érzését, nálam az öröm nem szerepelt volna benne, az biztos. Persze, örültem a jó dolgoknak, na de a hála, az más!

Nem tudom megmondani, melyik volt az a pillanat, amikor ez mégis összeállt a fejemben. Hogy az, amit én hálának hittem, a neveltetésem eredménye volt, és hogy kevés köze van a valódi hálához, ahogy azt az univerzum és a mesterek értelmezik. És így most már az is világossá vált számomra, hogy miért a hála a legmagasabb rezgés a világon.

Mert mi a hála? Öröm. Tiszta öröm. A gyermek öröme és kacagása, amikor szalad alatta a szánkó. A boldogság, amikor a szerelmed melletted alszik el, és te úgy fekszel le mellé, hogy milyen jó, hogy élsz. Amikor az első tavaszi napon nagyot szippantasz a levegőbe, és bizsereg benned az a megfoghatatlan érzés, hogy jó itt. Vagy amikor nagyon szeretnél egy piros pulcsit, és karácsonykor az vár a fa alatt.

Elmondom, mi volt az egyik legerősebb ilyen élményem (azon kívül, hogy kaptam piros pulcsit karácsonyra, és komolyan, mai napig mosolyt csal az arcomra 😀 ). Láttam az északi fényt. Sokáig nem is tudtam, hogy ez ilyen fontos számomra. Annyira elérhetetlennek tűnt, hogy meg sem próbáltam tenni érte semmit. Mígnem egy barátnőm felvetette, hogy kinek lenne kedve vele elmenni Finnországba északi fényt nézni. Na akkor beütött! Ilyen örömmel nagyon régen nem készültem semmire! Terveztünk, szerveztük, és már akkor mosolyogtam, ha csak az utazásra gondoltam. És igen, ilyen lett az utazás is. Mintha odafent minden és mindenki összefogott volna azért, hogy kimaxoljuk az élményeket.

Egyik nap északi fény túrára mentünk busszal. Egy esélyünk volt, mert az utazás további idejére felhős időt jósoltak. És aznap éjjel az elmúlt időszak egyik leggyönyörűbb északi fényét csodálhattunk meg valahol északon, Finnországban. Őszintén, könny szökött a szemembe, és simán bőgni is tudtam volna, miközben csak az zakatolt a fejemben, hogy „köszönöm, köszönöm, köszönöm”. Aznap egy csapat rendkívül boldog ember tért vissza aludni a kis faluba, ahonnan indultunk. Azt gondolom, hogy a hála ez: a végtelen öröm és a boldogság érzése. Ez az az érzés, amit a hétköznapokban is keresnünk kellene.

Csak igazából azt vettem észre, hogy annyi mindenünk van (és ne értsetek félre, ez jó!), hogy néha elfelejtünk megállni, és egyszerűen értékelni a jó dolgokat az életünkben. Nincs időnk örülni. Regisztráljuk (jobb esetben), hogy jajdejó, aztán rohanunk tovább.

Ezért azt javaslom, hogy most állj meg egy pillanatra (nem kell becsukni a szemed, ha nem olyan helyen vagy, de akár be is csukhatod), és idézz fel valamit, egy pillanatot, aminek nagyon örültél. És éld át ezt a „köszönöm” érzést, ezt a végtelen örömet, amit okozott. Mert ez a hála. Ez az a magas rezgésű energia, ami még több ilyen csodás élményt fog az életedbe vonzani!

És írhatsz hála-napló meg hála-listát, csak egy dologra figyelj: nem a lista hossza a lényeg. Az univerzum nem a betűk szám alapján válaszol! Az érzésre figyelj magadban! Érezz át minden sort, minden alkalmat egyesével, ami miatt hálás vagy. Ez az, amivel bevonzod a jó dolgokat. Az érzés, ami a sorok mögött van. Ha nincs kedved írni, akkor elalvás előtt vagy ébredés után csak úgy magadba idézz fel egy dolgot, ami miatt örülsz és hálás vagy. Ennyi, nem is kell több.

Még valami: annak is örülhetsz, ami még nem valósult meg az életedben, de nagyon szeretnéd. Képzeld el, milyen lesz, amikor megkaptad. Éld bele magad! Add át magad a felszabadult örömnek, amikor a kezedben tartod az új kocsi kulcsát vagy belépsz az új házba, amit szeretnél. Érezz át minden mozzanatot, minden részletet. És köszönd meg teljes szívből, hogy már a tied.

Legyen szép napotok!

Szeretettel: Marianna