Igazából van egy kifejezés, amit nagyon sok portálon látok, hallok, és ami nagyon káros tud lenni, ha valóban elhiszed, és nem látod meg, valójában mi rejlik mögötte. Ez pedig a következő: fejlődnöd kell. Jobbnak kell lenned. Csak egy picit, minden nap…olyan szépen hangzik, nem? Hiszen nem ezért vagyunk itt? Hogy fejlődjünk?
De nézz csak mögé! Micsoda nyomás és elvárás van ebben az egy pici mondatban!
Hoppá! Jobbnak lenni minden áldott nap? Minden nap letenni az asztalra valamit? Ez iszonyat nehéz teher! Ráadásul ott van a bújtatott üzenet: te egyáltalán nem vagy elég jó úgy, ahogy vagy. Micsoda ellentéte ez minden spirituális tanításnak! Szóval legyek jobb minden nap, de egyébként jó vagyok, ahogy vagyok? Hm…
Hogy is van ez? Mint minden „jelszó” ezen a földön, ennek is több értelme van, és fontos tisztában lenned vele, hogy ne olyan irányba befolyásoljon, amit esetleg nem szeretnél. Először is, motiválni hivatott. És lehet, hogy valakinek motiválóan hat, de lehet, hogy valakiben (akinek egyébként is problémája van a megfeleléssel) csak kényszert és szégyent ébreszt, hogy ő nem elég jó. Még mélyebbre taszítja az egyébként sem könnyű mocsarában, ráadásul ezt a spirituális útmutatás nevében teszi, ami ugyebár nem lehet rossz!
Kérlek, figyeljünk oda, mit mondunk és mi milyen hatással van ránk! Tudom, olyan könnyen kicsúszik, és nem állítom, hogy én soha nem mondtam, vagy nem fogok olyat mondani, aminek hasonlóan nem örülnék visszaolvasva. De ezt az egyet most szeretném nyakon csípni és letisztázni.
Ezen a világon nem kell „fejlődnünk”. Nem kell jobbnak lenned. Te már jó vagy úgy, ahogy vagy. Azért jöttél ide, mint mindenki más is, hogy tapasztalj, hogy átéld ezt a világot. De mégis, akkor mi ez az egész? Csupán az, hogy a ránk rakódott maszlagot, hozott és ebben az életben szerzett sebeket, traumákat, hitrendszereket rakosgatjuk lefelé. Mert ezek eltakarják azt, akik valóban vagyunk. Megakadályozzák, hogy megtapasztaljuk azt a csodát, amit mi magunk jelentünk. Ehhez azonban nem kell fejlődnöd. Igen, tudom, fejlődésnek érezzük, sőt, én is úgy szoktam nevezni ezt a folyamatot.
Csak magadban, halkan állítsd át: ez nem nyomás, ez nem „kell”. Ez nem azt jelenti, hogy most nem vagy elég jó. Csupán azt, hogy tanulsz, tapasztalsz, és ahogy tapasztalsz, omlanak le rólad a régi falak, mígnem egyre inkább előbukkan az a sugárzó, gyönyörű lény, aki mindig is te voltál, és akit mindig is láttunk benned. Csak most szabaddá teszed. Mert szabadon még szebb dolgokat tapasztalhatsz meg.