A másik motiváló jelszó, amit górcső alá veszünk: légy erős! Csak egy picit kell minden nap megtenned!
Igen, valóban fontos az, hogy motiváljuk magunkat és másokat, és igen, ha minden nap egy picit lépsz abba az irányba, amelybe haladni szeretnél, akkor előbb-utóbb elérsz oda. Itt is egy fontos dolog van: legyen az egészben egyensúly, ne érezd kényszernek. Ne érezt, hogy „kell”, mindenáron, mert csak így vagy elég jó.
Én azt látom, hogy az életem akkor halad a legkönnyebben, ha ráhangolódok a saját ritmusomra, a belső hangomra, és arra hallgatva tervezem meg a napomat. Hiába szeretnék facebook bejegyzést írni, mert a nagykönyv szerint legalább heti három bejegyzés kell, hogy sikeres legyek. Ha nincs ahhoz semmi hangulatom, akkor nem fogok nekikezdeni, mert csak nyögve-nyelős lesz, és nem azt adja, amit szeretnék. Úgyhogy sutba vágtam a nagykönyvet. És figyelek inkább saját magamra.
Ha úgy érzem, írok. Ha van írni valóm. Nem azért, mert kell anyag a holnapra, hanem azért, mert van írni valóm. Mert a belső hang megszólal, és nekem jó érzés papírra vetni. Ha úgy érzem, rajzolok. Ha úgy érzem, a honlapot fejlesztem. Ha úgy érzem, meditálok. És igen, ha úgy érzem, nem vagyok erős. Mert gyenge is tudok lenni, elesett és fáradt. El tudok keseredni, és ilyenkor nem szégyellem felhívni a barátaimat, és elpanaszolni nekik. És hagyom, hogy vígasztaljanak, mert jólesik. Még akkor is, ha tudom, hogy holnap már másképp fogom látni a dolgokat.
Légy erős… tudjátok, őszintén szólva nem azt látom, hogy erősnek nehéz ma lenni. Mindenki erején felül erős, és teljesít. Erre tanít a társadalmunk. Sokkal nehezebb néha valakit rávenni arra, hogy engedje meg magának, hogy gyenge legyen. Hogy pihenjen. Hogy ne erőszakolja meg magát még jobban.
Tudom, hogy jelenleg általában nem rendelkezhetünk az időnk 100%-val szabadon. Dolgoznunk kell, vásárolnunk kell, a gyereket el kell hozni az óvodából. De a maradék időben, amikor szabadok lehetünk, amit szabadon oszthatunk be, ne féljünk belerakni olyan időt, amikor nincs kötelesség. És ha úgy érezzük, hogy elfogyott az erőnk, akkor ahelyett, hogy nagy sóhajjal még egyet ráhúznánk (mert erősek vagyunk, és meg tudjuk csinálni), inkább mondjuk azt, hogy ma nem megy. Ma megengedem magamnak, hogy gyenge legyek. Ma lemondom a táncórát. Ma nem megyek el vásárolni. Ma pihenek.