A válasz a kérdésre röviden: nem. Hosszabban kifejtve: igen.
Nézzük meg, ez vajon pontosan mit jelent. Olyan, hogy valamilyen külső, általad nem befolyásolható erő rád mér valamilyen csapást vagy külső körülményt, amit mi nem szeretnél, olyan, hogy előre meg legyen írva minden lépésed, amin nem tudsz változtatni, nem létezik. Nincs külső erő, amely téged bármire kényszeríthetne. Minden lépésed rajtad múlik. Minden pillanatban dönthetsz a sorsod felől.
És most vitatkozhatnátok: jól van, de akkor miért történik mégis sokszor olyan külső dolog, amire tényleg nincs befolyásunk?
A válasz erre egyszerű: látszólag, földi szinten nincs befolyásunk. Mert a földi utunkat nem a földi lényünk dönti el vagy szervezi meg, hanem a lelkünk. Erről szeretnék most egy kicsit mesélni, hogy jobban érthető legyen, miként működünk mi itt a Földön.
Mielőtt leszületünk a Földre, a lelkünk “összeül” a segítő csapatával (mesterekkel, arkangyalokkal, más segítőkkel), hogy kitalálja, a következő életben milyen megtapasztalásokat szeretne megélni. Ez egy nagyon komoly előkészületi munka. A lélekút nagyon komoly szabályok szerint történik a Földön, ilyen például a karma törvénye. Amikor a lélek elhatározza, hogy a következő életben mit szeretne megélni, az általában nem arra vonatkozik, hogy “és 30 évesen lesz egy autóbalesetem”. Sokkal inkább magára a leckékre fókuszál. Vagyis azt határozza meg, hogy ebben az életben mondjuk szeretné a feltétel nélküli szeretetet megtanulni. Vagy a megbocsátást. Vagy az önmegvalósítást. Vagy az önbizalmat. Vagy a karrierépítést. Vagy a családot.
Ha megvan a lecke, akkor ahhoz választ jövendőbeli családot és tapasztalásokat. Általában úgy választjuk meg a családunkat, hogy a kiválasztott leckéhez megfelelő alapokat adjon. Vagyis ha a megbocsátást akarjuk megtapasztalni, akkor lehet, hogy bántó szülőket választunk. Vagy ha az önmegvalósítást, akkor olyan apát, aki a saját álmait akarja ránk kényszeríteni. Hiszen ezek a körülmények segítenek, hogy az általunk választott leckét minél több szinten megtapasztalhassuk. Hiszen ha a szeretetet akarjuk megtapasztalni, és egy teljesen szerető, boldog családi közegbe születünk le, akkor nem tapasztaljuk meg, milyen úgy szeretni, hogy előtte fájt. Teljesen más tapasztalás. Ha ezt nevezzük sorsnak, akkor azt mondhatjuk, hogy igen, van sors.
Viszont az, hogy ezeket a leckéket pontosan milyen formában éljük meg, már nagyban rajtunk áll, a földi énünkön. Vannak olyan részek, amiket odafent döntünk el (pl. A családunk, vagy az előre megegyezett találkozások), de ahogy éljük az életünket, az már rajtunk múlik, hogy az eseményekre hogyan reagálunk, milyen gyorsan értünk meg egy-egy leckét, és az is rajtunk múlik (főleg a gondolkodásunkon), hogy a leckéket milyen formában kapjuk. Hiszen tanulhatunk a pofonokból is, de tanulhatunk a szeretetből is. Ez a szabad akarat, és ha így nézzük, akkor sors, mint külső meghatározó erő, nem létezik.
Ráadásul az a tapasztalásom, hogy még így is nagyon sok minden változtatható akár az eredeti leckéken is, ha a döntés lélekszintű. Ez ritka, de nem lehetetlen.
A lényeg az, hogy minden lélek szeretetben akar élni, és bármilyen leckét is terveztél magadnak itt a Földön, a végső cél az, hogy egységben legyél önmagaddal. És ez csak rajtad múlik, senki máson. Ehhez a legfontosabb eszközöd: a szíved. Ha azt követed, amit valójában szeretnél tenni, ha mered megmutatni a valódi önmagadat, hallgatsz az érzéseidre és éled a “sorsodat”, akkor ez az életed élménydús és örömteli tud lenni. Mert ezért vagyunk itt a Földön: hogy élvezzük ezt a fantasztikus világot, amely egyedülálló az egész univerzumban.