Ha mostanában elgondolkoztál rajta, hogy nem úgy halad az életed, ahogy azt szeretnéd, ugyanakkor gőzöd sincs, hogy mégis mit kéne máshogy csinálni, akkor jó helyen jársz. Remélem, hogy ez az írás új irányba tereli majd a gondolataidat.
Ugyanis az a baj ezzel a gondolkodással, hogy nem vezet sehova. Ebben a státuszban le lehet élni egy egész életet. Emberek meg is teszik. Ilyenkor valami égi jelre, valami isteni szikrára várunk, hogy na hogyan tovább, merre, és egyébként is!, miközben elsuhannak a napok, a hónapok, az évek, és mi még mindig azon gondolkozunk, hogy mit is kéne máshogy…
A baj csak az, hogy az isteni szikra nem az égből jön. Az “sajna” bennünk van. És ha az égtől várod, hogy megmondja az irányt, akkor nem veszed valószínűleg észre, hogy folyamatosan feléd mutogat, hogy “figyu, ott van!”.
A titok abban rejlik, hogy kezdj el valamit csinálni. Majdnem mindegy, hogy mit. Nyilván olyat érdemes, amihez némi kedvet is érzel, de ezen belül bármi lehet. A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődött. Ha csak napi tíz perced van rá, akkor napi tíz percet szánj rá! És ne mondd, hogy az semmi, az nem elég. Tudod mit, a semminél pont tíz perccel több! Pontosan tíz perccel vagy közelebb az álmaidhoz, mint előtte! És ez óriási lépés.
Valaha a legtöbbünkbe azt nevelték bele, hogy az út egyenes, indulj, aztán csináld, amit elkezdtél, és ha nem adod, akkor is tarts ki, mert csak a gyengék adják fel…tudod mit? A fenét! Persze, kell a kitartás, de az útkeresés légyege pont az, hogy még nem tudod, merre is akarsz menni, próbálkozol, elindulsz erre, rájössz, hogy nem olyan, mint gondoltad. Akkor elindulsz arra, az sem az igazi. És közben tanulsz! Fejlődsz! Tágul a látásod, a horizontod. Élmények érnek és új benyomások.
Mire én eljutottam oda, aki ma vagyok, már akartam lenni kertépítő (igen, OKJ végzettségem van J ), webdesigner, ékszerkészítő, és még sorolhatnám. És még mindig kutatom új részeit önmagamnak, akik kiteljesedésre várnak. A legcsodálatosabb kaland onnantól, hogy engedtem magamnak, hogy belevágjak.
És hidd el, nem kell mindig mindenben a legjobbnak lenned. Én vettem egy furulyát. Gyerekkori álmom volt furulyán játszani. Szépen játszom? Nem tudom, a párom viszonylag türelmes. Nagyszínpadon fogok fellépni vele? Aligha. De élvezem. Vagy készítettem egy webshopot. Akkor még az volt a terv, hogy ásványékszerekkel foglalkozom. A kutya se látogatja azóta se. Én is hamar rájöttem, hogy nem szeretnék napi 8-10 órában ékszereket “gyártani”. De: azóta is nagyon büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam! Mindig is akartam egy webshopot. Utána értettem meg: nem az volt a lényeg számomra, hogy sikeres üzletem legyen belőle, hanem hogy képes vagyok rá, és megcsináltam. Élveztem minden percét. Kifejezetten jó kihívás volt, és rengeteget tanultam belőle.
Szóval az a lényeg, hogy lehet, hogy az utad ezer kanyarból áll, és nem nyílegyenes, és az idő nagy részében fogalmad sem lesz róla, hogy merre is mész valójában. A lényeg az, hogy kezdj bele valamibe, amit élvezel, amit szeretsz csinálni, és az fog elvezetni oda, hogy a végén az egész életed megváltozik tőle. És nincs rossz döntés, nincs rossz út. Nem tudsz rossz irányba elindulni. Csak út van, maga a tapasztalás, maga a tanulás. Ha valami nem jött be? Semmi gond, engedd el, és kezdj valami másba. Az se? Oké, nézzük meg, mit tanultál belőle. Az is lehet, hogy az érdeklődési köröd megvan, csak nem éred el azt, amit te elképzeltél magadnak. Akkor kicsit indulj el másik irányba, nézd meg, ott mi van. Járj nyitott szemmel, és csinálj, csinálj valamit, ne várj másra, ne várj a megfelelő pillanatra, ne várj arra, hogy a gyerek elballagjon vagy hogy majd ha a ház rendben lesz, stb. Nincs megfelelő pillanat. Csak a most van.