Svédország – utazás egy másik világba (minden értelemben)

Az elmúlt héten abban a csodálatos élményben volt részem, hogy két barátnőmmel kiutazhattam a svédországi Uppsalába egy fantasztikus meditációs hétvégére Tim Whild és Lovisa Alvtörn szervezésében, majd utána még felfedezhettük ezt a gyönyörű vidéket magunknak.

Minden országnak megvan a saját aktuális rezgése. Mindegyiket lehet érezni, ahogy belép az ember. Svédországban két érzés volt nagyon erős. Először is, a tisztaság. Tiszta a levegő (főleg elektromos járművel mentek a városban is, buszok is elektromosak voltak). Tiszta az utca és a környezet. Tiszta az energia, abszolút érezni a természet közelségét. És nyugodt. Végtelenül nyugodt volt minden. Az emberek, a környezet, a föld. Senki sem sietett, senki sem idegbajoskodott. Az egészben volt valami mély “rendben vagyok” érzés. Egy önazonosság. Egyfajta béke.

Az utazás elején vettünk részt a fent említett két napos meditációs programon. Azon kívül, hogy hatalmas élmény volt más, hasonló érzésű emberrel együtt lenni, maguk a meditációk igazodtak a mostani energiákhoz: igazi életátformáló folyamat volt a két nap. Nem véletlen írtam, hogy folyamat. Mert az volt, nem egyes meditációk, hanem az egész egy mély transzformáció volt.

Sokat dolgoztunk az elementálokkal és az elemekkel (tűz, víz, föld, levegő), és Yggdrasillal, ami a skandináv mitológiában az élet fája. A belsejében csodálatos gyógyító energiák áramlanak, már csak ez is olyan belső változást indított el, amely teljesen átformált. De ez csak a kezdet volt. Megjelentek az északi mesterek is, Freya, Odin, és még sokan mások. Az első nap végére a szokásos “fáradt vagyok, de feltöltődtem” érzés helyett egy végtelen fáradtság és kimerültség lett úrrá rajtam (rajtunk, még Tim Whild is megjegyezte, hogy ugyanígy járt). De tudtuk, hogy ez egy folyamat. Éreztük, hogy másnap fog kiteljesedni és feloldást nyerni.

Második nap kimentünk a közeli Királydombokhoz meditálni. Itt korai viking vezetők vannak eltemetve, és a hely energiája csodálatos. Tényleg. Nincs rá más szó. A meditáció a dombok tövében zajlott, szakadó esőben. Az egyetlen óra, amikor esett az eső, a meditáció időpontja volt. De hát elemekkel dolgoztunk, és a víz is elem… ☺️ Ezen a meditáción valóban megkaptuk azt, amit már az előző nap lehetett érezni. A csakrarendszer teljesen összhangba került, azt éreztem, hogy a csakrákkal együtt, tak-tak-tak, minden a helyére kattan, egy végtelen súly lezúdul rólam, és én könnyű vagyok, ezer élettel könnyebb, szinte üres és végtelenül boldog. Fentről pedig jött az üzenet: szabad vagyok. Nincs több előző élet, ami lehúz, nincs semmilyen súly vagy nehézség. Azt csinálok, amit akarok. Szabad vagyok és örömteli. És mindez globális szinten is megnyitotta ugyanezt az energia-kaput. Hogy minden összhangba kerülhessen, és végre a Föld is átfordulhasson az egyensúly irányába.

Másnap még visszamentünk a dombokhoz. Aztán búcsúzóul még egyszer. Előző élet-élmény is feljött kettőnknek is, erről majd lehet, hogy egy másik írásban írok. Mindenesetre ez is hozzásegített, hogy úgy jöjjek haza, ahogy hazajöttem: hálával. Kihívás volt? Igen. Egy tavalyi nagyon rossz utazásos élmény miatt konkrétan rettegésben és a rosszulléttel küzdve mentem ki. Legyőztem? Igen (ezer köszönet a barátnőimnek, akik mindezt végig segítették és türelemmel viselték).

És most már értem, hogy márciusban, amikor meghirdetésre került az esemény, miért éreztem azt, hogy én ide ki kell, hogy menjek.

Kimentem. Megérte.

Szeretettel:

Marianna

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.